Magunk mögött hagyva a hosszúra nyúlt telet, beköszöntött a tavasz. A fák zöldellenek, a rétek virágba borulnak, az orgonabokor illatozik, és talán a májusi cserebogár is hamarabb előbújt, mint kellett volna. Ahogy a növények megelevenednek, úgy vizeinkben is beindul az élet. Vétek lenne kihagyni az évnek ezen szakaszát horgászat nélkül. Az egyik ilyen napsütéses reggelen én is útra keltem és célba vettem az öreg folyót, hogy egy kis úszózással egybekötve kiélvezzem a természet gyönyörűségét, szépségét.

Mielőtt azonban belevágnék a dolgok közepébe, szeretném részletesen bemutatni, hogy miként is készül el egy jónak mondható etetőanyag keverék. A recept különlegessége, hogy mindösszesen két kilogramm etetőanyagot (száraz) használok fel, melyből egy vödörre valót állítok elő. Minden olyan horgász számára ajánlom, aki egy pénztárcakímélő megoldást keres.

Megpróbálom a lehető legrészletesebben - fotókkal, tippekkel, ötletekkel egybekötve - ismertetni, hogy lássuk, milyen változásokon megy át etetőanyagunk az egyes folyamatok elvégzése után, hátha mások is kedved kapnak egy kis folyóvízi matchbotozáshoz. „Gyúrjunk” is bele.

Az etetőanyagot odahaza keverem be. Nincs kedvem lecipelni a vízpartra több vödröt, és megspórolok egy felesleges zörgést is, amivel csak elriasztanám a halakat. A felhasznált alkotóelemek pontos aránya: 2 kg Topmix Folyóvízi sajtos etetőanyag, 2 kg áztatott kenyér, 1 kg főtt búza, 2 kg agyag, 2 kg kavics, és fél liter csontkukac.

A horgászat előestéjén beáztatok minimum két-három kiló kenyeret. A kenyér alkalmazása mellett szól, hogy minden békés hal előszeretettel fogyasztja, illetve nagy mennyiségben növeli etetőanyagunk beltartalmát. A jó dévéres etetőanyagok például nagy mennyiségben tartalmaznak zsemlemorzsát.

Nem szükséges megvásárolni a friss kenyeret, a száraz kenyér is tökéletesen megfelel. Melyik az a család, ahol nem szokott maradni mindig egy kis kenyér? A mi családunk a kenyeret nem dobja ki, hanem több hétig száraz, hűvös helyen tároljuk. Lényeges, hogy a kenyér ne legyen vizes és ne kapjon párát, mert bepenészesedik. A penészes kenyeret nem csak az emberek, de a halak sem fogyasztják szívesen. Nálam a garázsban van egy zsák, mindig abból veszek ki elegendő mennyiséget a horgászathoz. Ezt felöntöm bőségesen vízzel, amely másnapra jól megszívja magát.

Az áztatott kenyérből annyit veszek a kezembe, amennyiből kényelmesen ki tudom nyomkodni a vizet. Ha nem tenném ezt, az etetőanyag jelentősen kevesebb kenyeret tudna felvenni, hiszen sok benne a víz. Halkan megjegyzem, nem tapasztaltam, hogy a csapvíz és természetes víz között különbség lett volna. De ha versenyen vagyok, ott mindig a helyszínen keverem az etetőanyagot, már babonából is!

Rostán áttöröm a két kiló száraz etetőanyaghoz a kenyeret. Így nem lesz kenyérdarabokkal teli a keverék, és könnyebb lesz összedolgozni.

Összekeverve egy csomós állagot kapunk. Ekkor még vannak száraz szemcsék az etetőanyagban, így további víz hozzáadása szükséges. Javaslom, hogy kézzel keverjük össze az etetőanyagot, mert a kenyérnek ragasztó hatása van. Ha fúrógéppel dolgozunk, ott csak bosszúság lesz a vége, a szárba beleragadna az etetőanyag.

Az etetőanyaghoz annyi vizet adok, hogy az egy masszaszerű állagot kapjon. Kicsit túlvizezem, mert ehhez jön majd hozzá az agyag, ami felszívja a plusz vízmennyiséget. A pontos arányokat nem tudom megmondani, de pár vödör etetőanyag megkeverése után már érzésre lehet tudni, mennyi víz szükséges még hozzá.

Hozzáadtam a két kiló agyagot. Kissé csomós még az etetőanyag, így ezt át kell törni rostán, hogy kellően homogén legyen. Az agyagot nem vásárolom, a természetből szerzem be. Minden vízterület környékén vannak töltések, amelyek védelmet nyújtanak árvíz esetén. Itt mindig fellelhető néhány vakondtúrás. A vakondtúrás helyén található föld a célnak tökéletesen megfelelő, sokszor rostálni sem szükséges, annyira finom szemcséjű. Egy tejesládával szedek, amely kint a kertben letakarva nem sok helyet foglal. Ekkora mennyiség több horgászatra is bőven elegendő.

A rostán áttörve megkapjuk etetőanyagunk végleges állagát. Egyenletesen eloszlanak benne a szemcsék, nincsenek csomós részek. Tipp: a rosta oldalán törjük az etetőanyagot, ne a közepén! Nem nyomva, hanem körkörös mozdulatokkal.

Hogy etetőanyagunk kellően nehéz legyen, további nehezítő anyag szükséges. Ehhez kavicsot használok. Beszerzése ennek is rendkívül egyszerű, csak egy kis leleményesség kell hozzá. A legjobb lelőhelyek a városi sétányok, amelyek kaviccsal vannak felszórva. Csak egy vödör szükséges, semmi más. Remélem a közterületisek nem fognak egy horgászt sem megbüntetni, mert elvitt egy vödör kavicsot. A másik lehetőség, hogy a kavicsos, sóderos vízparton, egy rostán áttörve magunk szedjük meg.

A búzát minden folyóvízi hal előszeretettel fogyasztja. Főleg a jászok és karikakeszegek egyik kedvenc csemegéje. Az egy kiló főtt búzát szintén magam készítem el. Veszek 10 kg-t a terményboltban fillérekért, és ebből veszem ki a felhasználni kívánt mennyiséget. A búzát előtte egy nappal készítem el. Egy kiselejtezett lábasban bőségesen felöntöm vízzel, majd addig főzöm, amíg a szemek fel nem puhulnak teljesen és szét nem nyílnak. Tipp: A folyóvízi etetőanyagok mind sós ízhatásúak. Ajánlott a főzés során kicsit megsózni a vizet, így a búzánk is elnyeri a kívánt hatást.

Folyóvízen egy vödör etetőanyag nem számít nagy mennyiségnek

A kész etetőanyag

Most, hogy elkészült az etetőanyagom, ideje horgászni egyet. Rakós bot hiányában szenvedtem, ezért a matchbotozás módszerét választottam. Így tavasz közepén a halak szívesen tartózkodnak a kövezéseklábainál. Én is egy ilyen adottságokkal rendelkező szakasz mellett tettem le a voksomat. Sejtésem nem bizonyult rossznak, kellemes horgászatban volt részem.

A Topmix Asterx match medium jó választás lehet folyóvízen úszózáshoz

 Paduc a horgon

Reggel fél 6-kor csobbantak az első gombócok a kiszemelt helyre és ezt követően 20 perccel jött az első érdeklődő. Fél 8-ig összesen 6 darab halam volt, de éreztem: valamit rosszul csinálok. Két dologban is változtattam. Először is a ráetetésben. Az alapozó etetés után 20-25 percenként dobtam négy gombócot a kívánt helyre. Amint ez megtörtént, 10 percre rá volt két-három kapásom, majd ismételten csönd. Ebből arra következtettem, hogy a halak kívánják az etetőanyagot, így öt percenként dobtam egy-egy gombócot. Elgondolásom jónak bizonyult, a kapások folyamatosak lettek.

A halak kívánták a folyamatos etetést

A Topmix folyóvízi sajtosa minden folyóvízi hal kedvence

A másik, amelyben változtatást hajtottam végre, az a csali felkínálása volt. Ahogy közeledünk a horgászat vége felé, a halak egyre finnyásabban esznek. Ezért a horgászat elején mindig csak szépen úsztatok, majd idővel elkezdem az erősen rátartott módszert alkalmazni. Most abszolút nem működött egyik sem. Egy olyan speciális úsztatást kellett véghezvinnem, amely csak sok gyakorlás révén tudunk elvégezni. Eresztékem nagyjából úgy lett beállítva, hogy a főólmozás 5 centire lehetett a fenéktől. Az előke 60 cm hosszú, tehát 55 centi feküdt belőle. Az úszóra annyit kellett rátartani, hogy éppen csak kontroll alatt tartsam. Nem emeltem ki a vízből, de mégis lassabban engedtem, mint a sodrás. Ha nem sikerült így úsztatnom, kapás nélkül tekertem ki szerelékemet.

A halak díjazták erőfeszítéseimet. 11 óráig elfogyott az összes etetőanyagom, és egy vödör hallal zártam a horgászatomat.

2010. Május