A tavasz jöttéig már nincs sok hátra, de reménykedjünk, hogy az ajtón kopogtat és nem kell hónapokat várnunk az első fecskék megérkezéséig. A hideg elvonultáig remek alkalmunk nyílik egy kis barkácsolásra. A horgászat nélkül eltöltött hétvégék jó kikapcsolódást nyújtanak egy-két madárodú elkészítéséhez.

Bizony a horgászat nem csak a halakról szól, hanem ugyan úgy a vízpartot körülölelő természetről és azok élőlényeiről is ami/akik fokozzák egy-egy halfogáshoz kapcsolható emlékeinket. Ilyen aprócska élőlények a tollas barátaink is. Ki ne élvezné a tavaszi hajnalok madárcsicsergő fülbemászó dallamait, vagy az éjszakai horgászatok alkalmával hallható kuvik sejtelmes hangját. Sajnos a magyarországi madarak költőhelyei vészesen csökkenek, köszönhetően ez is az ember visszafoghatatlan terjeszkedésének, romboló tevékenységének. Mesterséges költőodúk kihelyezésével növelni tudjuk a madarak számát és talán más emberek figyelmét is felhívjuk ennek a problémának a súlyára. Ebben a bejegyzésben a B típusú odú (ezt, a legelterjedtebb és a legtöbb madárfaj is elfogadja) elkészítésének a szakaszait fogom bemutatni, bízva, hogy mások is kedvet kapnak egy kis barkácsoláshoz.

A leggyakoribb odútípusok alapadatait (madárfaj-méretek-kihelyezés) az alábbi linken találhatóak meg:

www.mme.hu/binary_uploads/4_napi_madarvedelem/odutipus_tablazat.pdf

(Forrás: Magyar Madártani Egyesület)

Az összeszereléshez szükséges kellékek, szerszámok: fűrész, centi, ceruza, reszelők, drót, csavarhúzó, fogó, lyukvágó, csavarok, zsanér, menetes – zárt szemes horog, akkus fúrógép (nincs a képen).

Ahhoz, hogy mesteri minőségű odút készítsünk és az hosszú ideig tartós maradjon megfelelő faanyag szükséges. Én a fenyő, vagy akác deszkát ajánlom 1,8 – 2,5 cm vastagságban. A fenyődeszka viszonylag olcsón és könnyen beszerezhető, megbízható, az elvárt kritériumoknak megfelel. Ha gyalult méterárut vásárolunk, akkor megkíméljük magunkat az otthoni plusz csiszolgatástól, viszont a gyalulatlan deszkába könnyebben megkapaszkodik a madár. Mindenkire rábízom, melyiket fogja alkalmazni, úgy gondolom óriási hibát egyikkel sem követünk el.

Első lépés, hogy a faáruból méretre vágjuk az odúhoz szükséges lapokat. (A fenti linken megtaláljuk a pontos méreteket). Nem baj, ha 1-1 millimétert elcsúszunk fűrészelés során, de azért ügyeljünk a precizitásra.

Fűrészeléshez használhatunk kézifűrészt, gérvágót vagy dekopírfűrészt. A gépi alkalmazást kevésbé ajánlom, mert a fűrészlap könnyedén szétsorjázza, beszakítja a deszkát. Előny viszont, hogy lényegesen gyorsabb, mint a kézimunka.

A vágott oldalak sorjásak, ezt egy finomreszelővel simítsuk le, tüntessük el.

Így néz ki a négy oldal, alja és a teteje. Készen is vagyunk a munka fárasztóbb részével, kezdődhet az összeszerelés folyamata.

Az odú aljához hozzárögzítem a vékonyabbik oldallapot. Ehhez 3-3,5 cm hosszú facsavart használok. A megfelelő méretű csavar kiválasztásánál vegyük figyelembe a felhasználni kívánt faanyag vastagságát. A becsavarozás előtt előfúrom a lyukakat, csökkentve a deszka szétrepedésének veszélyét.

Következhet a szélesebbik oldal. Érdemes az esztétikailag kevésbé sérült oldalt kifelé fordítani, így szemre is tetszetősebb lesz a végmunka.

Majd a második keskenyebbik oldal. Mindegyik lap szélét két ponton rögzítem csavarral.

És végezetül az utolsó lap. Készen is van a váz, már csak a fedőt kell felbarkácsolnunk odúnk tetejére.

Mielőtt még ehhez hozzálátnánk, az odú alját négy helyen fúrjuk ki. Itt tud távozni az akaratlanul bejutott nedvesség (madarak vizelete), pára.

Az odú felső harmadában lyukvágóval kivágom a röpnyílást. Ügyeljünk a táblázatban megadott méterekre, de plusz-mínusz 2-3 millimétert el lehet térni.

Ha kifúrtuk csiszolópapírral, vagy apró reszelővel távolítsuk el a sorját. A szülők egy nap akár több százszor is ki-be repülhetnek az etetés során. Így nem kell azon aggódnunk, hogy tollazatuk megsérül.

Ahhoz, hogy könnyedén tisztítani tudjuk az odút, nyitható tető szükséges. Ezt egy-, vagy két zsanér közbeiktatásával tudjuk megvalósítani. (A C típusú odúk félig nyitott röpnyílással rendelkeznek. Ezt innen is ki tudjuk takarítani, tehát nem létfontosságú nyílótetőt barkácsolnunk).

A tető mérete mindig nagyobb, mint maga az odú alapmérete. Így csökkenteni tudjuk, hogy becsapjon az eső.

Felfüggesztéshez az odú oldalába menetes zárt horgot alkalmazok, de ha csavart használunk és erre tekerjük fel a drótot, nem követünk el hibát.

Készen is vagyunk a fúrás, faragás szakaszával. Következik a külső borítás lekezelése, odúnk időjárás ellenálló képességének növelése.

Az odú tartósságát úgy tudjuk fokozni, ha lefestjük. Erre a célra a festéküzletekben kapható lenolaj, illetve fa lazúrfestékek tökéletesen megfelelnek. A tetőre szegelt kárpitlappal, vagy zsindelytetővel többszörösére növelhetjük odúnk élettartamát.

Kész az odú, már csak a fára való kihelyezés van hátra.

A fára való felfüggesztéshez horganyzott drótot használok. A röpnyílás mindig az uralkodó széliránnyal ellentétesen helyezkedjen el, így nem fog az eső becsapni. Figyeljünk arra, hogy az odú ne billegjen, az erős szél ne tudja kimozdítani helyéről. Ehhez érdemes a fatörzsre közvetlenül felfektetni, ezzel stabilizáljuk az odú pozícióját.

B típusú költőláda a Duna parton. OSB anyagból (kevésbé tartós ezért nem ajánlott) készült, csónaklakkal kezelve, így növelve élettartamát az odúnak. Alkalmanként a röpnyílást a harkály megpróbálja kitágítani. Ez ellen úgy tudunk védekezni, ha egy fém „szoknyát” szegelünk köré.

Munkánk végeztével érdemes néhány fontos információt megosztanom. Azzal, hogy kihelyeztük a költető ládát nem áll meg a munka folyamata. Ezek után rendszeresen ellenőrizni kell, tisztítani, karbantartani! Én azt tanácsolom, hogy minden költés után és a tél elején, illetve végén mindenképpen pucoljuk ki az odút.

Kihelyezésnél nem szükséges tollakat, gallyakat, szőrmét belehelyezni. A fészekaljhoz nélkülözhetetlen anyagokat a szülők hordják össze, viszont költés után nekünk kell kipucolni. A madarak minden költés után új fészket építenek. Előfordulhat, hogy ha nem pucoljuk ki az odút, akkor egy újabb fészket építenek a szülők a meglévőre, de az ilyen szituáció ritka. Ha a költőpár jól érezte magát az első alkalommal, akkor a soron következő költésnél is ugyanez a pár fogja birtokba venni munkánkat.

3 éves otthon a kertben kihelyezett madárodú.

C típusú odú kerítésre kihelyezve vörösbegynek. A bejárat tyúkháló kerettel védve van, hogy macska, nyest ne tudjon bejutni a fiókákhoz.

A madárodúk közelébe telepített etetők látványosan megnövelik az odúfoglalás lehetőségét.

Ha első alkalommal nem járunk sikerrel, nem kell elkeseredni. Érdemesebb lehet egy másik helyre áttelepíteni odúnkat, hátha ott nagyobb élményeink lesznek. Mindamellett, hogy odúnkat költésre használják tollas barátaink, a hideg fagyos éjszakákon remek alvóhely is lehet.

Kerti rozsdafarkú tojások...

...és fiókák.

Széncinege fiókák a kerti odúban.

Saját tapasztalat: az első odúm egy B típusú volt, amit a kertben található diófára helyeztem ki nagyjából 3-4 méter magasságba még december végén. A soron következő tavaszon egyből beköltözött egy széncinege pár. Az etetés, nevelés alatt egyszer néztem bele a fészekbe ellenőrzés képen, hogy minden rendben van-e. Amint tapasztaltam, hogy kirepültek a fiókák kipucoltam az odút bízva, hogy visszatér az előző cinkepár. Nem is figyeltem egy darabig az odút, majd nyár végén arra kaptam a fejemet, hogy hangos csipogás hallatszott a fa felöl. Természetesen ismét egy cinegepár (valószínűsíthető a tavaszi pár) vette birtokba a munkám gyümölcsét. Azóta több fajtájú odút is kihelyeztem a szabadba, ebből három a Duna parton, a rendszeresen látogatott horgászhelyeimen található. Az itt kihelyezett költető ládák sikeresen vizsgáztak, mert mindegyik lakóra talált.

Felhasznált forrás: www.mme.hu (Magyar Madártani Egyesület)