2017. máj 13.

A halak szája - kíméletes horgászat – egy horgász gondolatai 6. rész

írta: Kenyeres László
A halak szája - kíméletes horgászat – egy horgász gondolatai 6. rész

Az elmúlt években, a fejlett gyártási technológiának köszönhetően, olyan típusú horgászbotok jelentek meg a piacon, amelyekről azt hittük, hogy előállításuk lehetetlen feladat. Ilyenek például az XH és XXH karakterisztikájú feederbotok. Ezeknek a botoknak a használatával jókora súlyú végszerelékeket tudunk eljuttatni hatalmas távolságokra. A pozitív tulajdonságok mellett viszont van egy komoly hátrányuk is, mégpedig, hogy kevésbé rugalmasak, karcsúak. Gyakorlatlan kezekben ezek a pálcák sajnos komoly sérüléseket tudnak okozni a halak szájában. Nem az a célom, hogy elrettentsem vagy lebeszéljem a békés halas horgászokat az ilyen karakterisztikájú botok megvásárlásáról, hanem inkább szeretném bemutatni, hogy mikre érdemes odafigyelni, illetve milyen kiegészítő kellékek alkalmazásával csökkenthető minimálisra a megakasztott hal szájának károsodása.

clipboard42.jpg

vagolap15_2.jpg

A halak szájnyílásának elhelyezkedése, alakja és mérete sok mindent elárulhat az adott faj táplálkozási szokásairól. A ragadozó halak szájnyílása például azért nagy, hogy a zsákmányt könnyedén el tudják ragadni. A pontyfélék csoportjába tartozó márna szája alsó állású és izmos, hiszen táplálékát elsősorban a kemény aljzatú mederfenékről veszi fel. A kisebb termetű keszegfélék szája jóval gyengébb, mert az ő étlapjukon a plankton és a puhább testű vízi élőlény játssza a fő szerepet. Egyes halfajok szája körül bajuszszálakat is találhatunk, amelyek ízlelő és tapogató funkciót töltenek be. De további ízlelő bimbók helyezkednek el az ajkakon, a bőrön szétszórva és a szájüregben. A halak ezeknek a receptoroknak a segítségével képesek felismerni a táplálékot, és tudják megkülönböztetni a romlott vagy rossz ízű tápanyagot.

vagolap12_3.jpg

vagolap13_3.jpg

Horog

A horog a horgászat alapvető eszköze, nélküle nem beszélhetünk horgászatról. Számtalan horogtípussal találkozhatunk a boltokban, amelyek tulajdonságairól szinte oldalakat lehetne írni. A megfelelő horog kiválasztásának egyik lényeges szempontja, hogy formájának és nagyságának szorosan összefüggésben kell lennie azzal, hogy milyen és mekkora halra akarunk vele horgászni. Alapvető irányelv, hogy inkább kössünk kisebb, mint nagyobb horgot, hiszen ezzel „meggyorsíthatjuk” a kapás bekövetkezését és fokozhatjuk végszerelékünk finomságát. A nagyobb testű békés halakra érdemes rövidebb szárú, erősebb horgokat kötni, viszont keszeghorgászat során ajánlott a kisebb méretű, vékonyabb húsú, közepes- vagy hosszú szárú horgokat használni. A mikro szakállas vagy szakáll nélküli horgok nagymértékben csökkenthetik fárasztás során a hal szájának károsodását. (Fárasztás közben a hal jobbra-balra mozog, rázza a fejét és ez idő alatt a zsinór mindvégig más szöget zár be, ezáltal a horog is folyamatosan mozgásban van. A horog, ahogy mozog a hal szájában, a szakáll miatt nagyobb sebet tud ejteni). Véleményem szerint minél kisebb a horgon található szakáll, annál csekélyebb az okozott sérülés. Tehát törekedjünk a szakáll nélküli vagy mikro szakállal ellátott horgok használatára. Az ilyen típusú horgok eltávolítása jóval rövidebb ideig tart és a merítőhálóból is könnyebb kiszabadítani.

vagolap03_10.jpg

Zsinór

A horog mellett a másik nélkülözhetetlen alkotóeleme felszerelésünknek a zsinór. A szabadon lévő zsinór hosszának a változtatása, illetve a damil rugalmassága nagyban hozzájárulhat a sikeres fárasztáshoz. Itt is érvényesülnek a horognál is említett megállapítások, vagyis a finomabb megoldás több kapást eredményezhet. A vékony zsinór több pozitív tulajdonsággal is bír:

- Nagyobb távolságra lehet vele dobni.

- Kicsi keresztmetszetének köszönhetően jól ellenáll a sodrás erejének.

- Kisebb mértékben öblösödik, így a kapást is gyorsabban jelzi.

- A hal számára kevésbé feltűnő, ennél fogva gyakrabban lehet kapásunk is.

Igen ám, de mindez mit sem ér, ha a megakasztott halat a vékony zsinór miatt nem tudjuk partra húzni. A megfelelő átmérőjű fő- és előkezsinór kiválasztásánál több szempontot is figyelembe kell vennünk. Zsinórunk vastagságát elsősorban a helyi körülményekhez, a fogható halak méretéhez és a felszerelésünk erősségéhez kell igazítanunk. Keszeghorgászathoz 0,20 milliméternél vastagabb damilt nem szokás használni, ugyanakkor normál körülmények között a 2-3 kilós márnák és pontyok megfogásához szintén nem indokolt a 0,25 mm-nél vastagabb előkezsinór.

vagolap07_6.jpg

A gyakorlott horgász vékonyabb zsinórral és kisebb horoggal is horgászhat, hiszen tudása, tapasztalata többszöröse egy kezdőhöz képest.

Érdemes néhány mondatban a damil szakítószilárdságáról is említést tenni. A gyártók a zsinór szakítószilárdságát egyenletes és folyamatos terhelés mellett mérik, ellenben halfárasztás közben más a helyzet. A hirtelen megugró hal a testsúlyánál akár kétszer nagyobb erőt is képes kifejteni, viszont az ilyen mértékű húzást könnyen ellensúlyozhatjuk egy fele akkora teherbírású zsinórral is, ha engedjük azt lefutni az orsó dobjáról. (Vagyis ez nem vonja maga után azt, hogy 5 kilós halakra 5 kg szakítószilárdságú zsinórral kell horgásznunk). Minél rövidebb a szabadon lévő zsinór hossza, úgy csökken a nyúlás mértéke. Ezért is fordul elő gyakran, hogy az utolsó métereken, a merítés előtti pillanatokban lefordul a hal, vagy rosszabb esetben elszakad a zsinór.

A feederbotos horgászok előszeretettel alkalmazzák a fonott zsinórt dobóelőkének vagy sima előkezsinórként. A fonott zsinór rendkívül tartós. Jól tolerálja a folyamatos igénybevételt, ellenáll a mederfenék és a kagylók dörzsölő hatásának, használatával nagy súlyú kosarakat lehet eljuttatni jókora távolságokra, de kétségtelenül az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy nulla százalékos nyúlással rendelkezik. Hogy valamelyest kompenzáljuk a nehéz etetőkosár, a merev bot és a fonott zsinór hátrányát, az előke és a főzsinór közé mindenféleképpen szükséges egy erőgumit beiktatni, így rugalmasabbá tehetjük végszerelékünket. Egy lágyabb karakterisztikájú horgászbottal némileg orvosolni lehet a szerelék durvaságát, de ezek ára jóval magasabb és kevésbé elterjedt a hazai horgászok körében.

vagolap02_13.jpg

Erőgumis feeder végszerelék.

clipboard03_23.jpg

vagolap72.jpg

Az ilyen váratlan megugrásoknál mutatkozik meg az erőgumi pozitív tulajdonsága.

Halfárasztás

Fontos, hogy kapásnál kerüljük a túlzottan erős bevágást, mert kiszakíthatjuk, rosszabb esetben pedig beletéphetjük a horgot a hal szájába. Kapásnál ne várjuk sokat a bevágással, mert a mélyre nyelt horgot nehezebb kiszabadítani, illetve a sérülékenyebb részeken megnő a kockázata a nagyobb vérzéseknek, elhullásnak. Az egyik leggyakrabban előforduló hiba, amivel találkozni szoktam, az a nem megfelelő fárasztási technika. Egyesek túlságosan kapkodnak, mintha sietnének valahová és megpróbálják az orsó fékerejének keményítésével erőből kitépni a halat. A goromba bánásmód általában fájdalmas pillanatokat szokott okozni ezen horgászok számára: kihajlik a horog, elszakad a zsinór, és mondanom se kell, durván roncsolódik a hal szája. (Bizonyos körülmények között lehet létjogosultsága a szigorúbb fárasztásnak, például akadó vagy nád közelében horgászva.) Ellenfelünk kirohanásait elsősorban a zsinór hosszának változtatásával tudjuk hatástalanítani. Ha megindul a hal, adjunk neki zsinórt, viszont ha gyengül az ellenállás, akkor a bottal pumpáló mozgást végezve kezdjük el magunk felé húzni. Lényeges, hogy amikor a botot lefelé engedjük, akkor csévéljük vissza a zsinórt, mindezt úgy, hogy a fárasztás alatt mindvégig szoros kontaktust tartsunk riválisunkkal. Csak a kellően elfáradt, alélt halat szabad a merítő fejébe húzni. Inkább engedjük még egy kört úszni, mint hogy halvesztés legyen a küzdelem végkimenetele. A horgászbot nem emelődaru, tehát ne akarjunk vele 10-15 dekásnál nagyobb súlyú halakat kiemelni. A hal vízből való kiemeléséhez - annak méretéhez igazodva - mindig használjunk kiemelő szákot!

clipboard02_29.jpg

Nem használtam erőgumit és túl gorombán bántam a hallal. Meg is lett a negatív eredménye. Tanultam a hibámból.

vagolap01_16.jpg

A márnáknak szánt csonti csokrot vette fel ez a jászkeszeg. A horog éppen, hogy csak a szája szélét fogta. Ha nem használtam volna erőgumit és fárasztás közben erőltetem a halat, akkor biztosra veszem, hogy kiszakad a horog.

vagolap14_4.jpg

A horogszabadító

A horogszabadító egyetlen horgász kelléktárából sem hiányozhat. Ezen eszköz segítségével szinte másodpercek alatt kiakaszthatjuk a horgot a hal szájából. (Rablóhalas horgászok számára az érfogó nyújthat megoldást a horog gyors eltávolítására.) Szomorú, hogy e rendkívül hasznos szerszám használata alig ismert a hazai horgászok körében. Pedig azt se mondhatnánk, hogy túlzottan megterhelő lenne a horgász pénztárcájának, hiszen egy alig pár száz forintos tételről van szó. Megdöbbentő látvány a vízparton, amikor egyesek hosszú percekig szerencsétlenkednek a hallal és próbálják az ujjukkal vagy valamilyen bottal kipiszkálni a mélyre nyelt horgot. Az esetek nagy részében mire sikerül valahogyan kivarázsolni a horgot, addigra a visszaengedni kívánt hal oly mértékű sérüléseket szenved, hogy a későbbiek folyamán elpusztul.

A horogszabadító használatának a menete:

vagolap04_8.jpg

Feszítsük meg a zsinórt és a fejen található vájatba helyezzük bele a damilt.

vagolap05_7.jpg

Ezt csúsztassuk végig a zsinóron egészen a horog ütközéséig úgy, hogy közben mindvégig feszesen tartjuk a zsinórt. Amikor a fej megütközik a horogban, akkor finoman nyomjuk befelé a pálcikát. Rögtön érezni fogjuk, ha a horog kiszabadult a helyéről.

vagolap06_7.jpg

Továbbra se engedjük a damilt belazulni, amikor a horog szabaddá vált, akkor lassú mozdulattal a fejet a horoggal együtt húzzuk ki a hal szájából.

Olykor megesik, hogy mindenféle igyekezetünk ellenére sem sikerül a horgot biztonságosan eltávolítanunk. (Pl. a hal túlságosan mélyre nyelte a horgot.) Ilyen esetben nem tudunk mást tenni, a zsinórt a horoghoz a lehető legközelebb vágjuk el. Ritkán elő szokott fordulni, hogy a horog teljesen átüti a hal száját és az beleakad a merítőhálóba. Ilyen helyzetben ne bíbelődjünk annak kiakasztásával, inkább vágjuk el a zsinórt (ha karabineres kapcsot használunk, akkor ez nem szükséges) és azt fűzzük át a hal száján. Ez a művelet gyorsabb, a hal számára kíméletes, kevésbé roncsolja a száját és megelőzzük vele a nagyobb gubanc kialakulását.

vagolap09_5.jpg

A sebfertőtlenítők használatával kapcsolatosan kevésbé rendelkezem tapasztalatokkal, mégis úgy gondolom, ezek alkalmazásával biztosan nem okozunk kárt! Saját szerelékes dobozomban is tartok egy sebfertőtlenítő sprayt, és ha belefutok egy csúnya sérülést viselő halba, akkor azt lekezelem vele.

Ha a visszaengedett hal szája súlyosan károsodik, akkor az megnehezítheti annak jövőbeni táplálék felvételét és idővel a seb elfertőződhet, amely komolyabb betegségek kialakulásához, s ezáltal a hal elpusztulásához is vezethet. Egyre több horgász ismeri fel a mértékletesség fontosságát és ennek köszönhetően visszaengedi fogását. Viszont még mindig vannak hiányosságok, amelyekre érdemes odafigyelni és kiküszöbölni. Ha gondosan állítjuk össze a felszerelésünket és a fentebb leírt műveleteket figyelembe vesszük a horgászatunk során, akkor nagyban hozzájárulhatunk egy szép, egészséges szájú hal újrafogásához.

vagolap11_4.jpg

Felhasznált forrásanyag: Dr. Papp Károlyné – Vízről, halról horgászoknak MOHOSZ

Vigh József – Horgászni szeretnék! Natura kiadó 1972.

Szólj hozzá

Vélemény Sorozat Horgászok Módszerek Jászkeszeg Feeder Ponty C&R Márna Leánykoncér Fenekezés Paduc Szilvaorrú keszeg Horgász Zsinór Fonott zsinór Feeder kosár River kosár Halvédelem Horog Horog előke Kíméletes horgászat Damil Erőgumi Power gum