Rohanó világunkban rendkívül gyorsan nő a horgászattal kapcsolatos különböző csoportok, csapatok, írók, videókat megosztók száma. Gyakorta szembesülök azzal, hogy ezek mögött olyan személyek állnak, akik – feltételezésem szerint nincsenek tisztában a nyilvánosság felelősségével. Ki is fejtem, hogy pontosan mire is gondolok. Kevés olyan jó értelemben vett „oktató” horgásszal találkozom, aki valóban a tanítás, tudása átadása érdekében végezné a tevékenységét. Egyeseknél a háttérben általában az exhibicionizmusuk kiélése vagy valamilyen üzleti érdek húzódik meg. Sajnos elenyésző azon személyek száma, akik ezt a tevékenységet nagy odafigyeléssel végeznék. Szomorúan tapasztalom, hogy olykor helytelen, sőt szabálytalan cselekedeteket mutatnak be, amelyek rossz példaként szolgálhatnak a felnövekvő, tanuló nemzedék számára.

Valóban az a helyes, ha megmutatom, hogyan is kell bármilyen horgászvízből zsinórban 20-30 darab méreten aluli halat kifogni? Vagy tényleg az a jó döntés, ha elrakok 20 darab márnát a haltartóba, hogy aztán a horgászat befejeztével szabadjára engedjem őket? Ha ezek a dolgok kimaradnak az élménybeszámolóból, akkor a cikk szerzője már elveszti a szavahihetőségét? Egy hétköznapi horgásznak úgysem szabad elraknia 3 darabnál több azonos fajú nemes halat. Akkor felvetődhet a kérdés: miért is kell ezt bemutatni? Ennek is hozzá kell tartoznia a mindennapi horgászatokhoz? De ugyanígy megemlíthetném a terítékfotókat is. Elrakok X mennyiségű halat, majd visszaengedem? Külön engedély hiányában úgysem szabad ezt megtenni, akkor meg minek? A vonatkozó jogszabályban kerek perec le van írva, hogy a megtartani nem kívánt halat azonnal vissza kell helyezni a vízbe, azaz tilos terítékfotót készíteni! Tudom, a 10 kg keszeg jobban mutat a katalógusban és emiatt eladhatóbb a termék is. De most akkor mi is a fontosabb: a zsákmány legcsekélyebb károsodásának az elkerülése vagy a nagyobb haszonszerzés?

Olykor mindenkinél becsúszhatnak hibák, még nálam is, de amikor ezek futószalagon érkeznek, arra nincs mentség. A múltban én is követtem el baklövéseket, de idővel rájöttem, hogy változtatnom kell. Nincs mit ezen körítenem, tanulatlan és buta voltam a halak védelmével (biológiájával, életmódjával stb.) kapcsolatosan. A 2015-ös évtől próbálok minél jobban odafigyelni a hibáimra és itt kijelentem, hogy a hétköznapi horgászataim során készített terítékfotókon látható halak mindegyike konyhaasztalon végezte. Tehát azért raktam el az általam kifogott és lefotózott halakat, mert emberi fogyasztásra szántam őket, s nem pedig a magasabb olvasói szám elérése volt a cél. (Megjegyzem, szerintem a természetes vízből kikerült halak íze – ha jól van elkészítve - jobb a mesterséges körülmények között fejődött jószágokénál).

Arra kérem a hivatásos szerzőket, a bloggereket, teameket, sőt a közösségi portálok „egyszerű” felhasználóit, hogy a jövőben ezekre a malőrökre jobban figyeljenek oda és végezzék nagyobb felelősséggel a munkájukat. Az olvasók között rengeteg a fiatalkorú horgász, akik szinte szivacsként szippantják magukba az információkat a médiából. Mindenki a jövő nemzedékétől várja az átformálódást, tehát törekedni kell arra, hogy számukra a helyes magatartást mutassuk be, arra tanítsuk őket. Ők példaképként tekintenek egyes személyekre, a cél pedig ne a kialakult image lerombolása legyen. Ezért arra kérek minden horgászt, hogy végezze nagyobb körültekintéssel misszióját, és akkor talán hamarabb fog megérkezni a változás szele a horgászkultúra javulása terén.

Külön megemlíteném még a különböző érdeklődési körökkel alakult zárt csoportokban posztoló személyeket is, akik fittyet hányva a közösségi média erejére, büszkén osztják meg a több száz, vagy ezer főt számláló csoportokban a szabálytalanul véghezvitt fogásaikat. Egy példa: olykor előfordul, hogy ha a csoporttagok közül valaki felhívja a figyelmet arra a problémára, hogy esetleg nem kellene a tilalmi időben fogott pikkelyessel otthoni körülmények között pózolni, gyorsan meg is érkezik a válasz: „Sz@rok rá, kit érdekel! Törődj a magad dolgával!” Ugye, milyen szépen megfogalmazott, választékos mondat? A folytatást nem írom le, szerintem mindenkinek ismerős a szituáció. Nos, ezt olvasva a fiatal horgász jót derül a kommenteken és azt gondolhatja: na, a hülye kötekedő, jól le lett „oltva”. De a történetnek ezzel még nincsen vége. A serdülő gyermek később lemegy a Dunára horgászni, ahol nagy szerencsével bele is fut egy védettséget élvező halba, amit aztán hazavisz. Miért is? Mert ő ezt látta a „menő” horgásztól. Ha az a valaki megtehette, akkor ő miért nem? Lett valami következménye? Semmi. Volt egy kis szócsata, de így is kapott 100 lájkot a képe mellé! (Lehet, itt van a lényeg?) A kezdő horgász számára ugyanígy természetes lesz, hogy feltölti büszke fogását az internetre. Esetleg ha gondosabban készíti el a képet (vízparti közegben fotózza le a fogását), kíméletesen, szabályosan jár el és a halat visszahelyezi éltető elemébe, akkor a jövőben ő is megspórolt volna egy szócsatát és talán kétszer annyi lájkolója lett volna a beszámolójának. De ugyanígy megemlíthetném a helytelenül, nem előnyösen készített „mai fogásom” bejegyzéseket. Kérek Mindenkit, hogy a nyilvános publikáció előtt egy kicsit gondolkodjunk el, hogy mit, hogyan is posztolunk. A felelősség óriási!

A bejegyzés végére még elmesélnék egy igaz történetet. XY személy (ő a későbbiek folyamán legyen Sz. János) rendszeresen posztolt képeket szabálytalan fogásairól, némelyikhez még szöveges élménybeszámolókat is csatolt. A vízterülethez tartozó illetékes halőrök fülébe jutott az eset és elkezdték megfigyelni Sz. Jánost. A halőröknek sikerült gyorsan tetten érni a delikvens személyt és elindult az eljárás ellene. Sz. Jánosnak sorozatosan elkövetett szabályszegések miatt kellett felelnie. Ő mentegetőzött, hogy ez csupán egyszeri alkalom volt, bizonyíték hiányában az ismétlődő szabályszegések vádja alaptalan. Természetesen Sz. János rögtön a tettenérés napján törölte az összes posztját, de a halőrök résen voltak, mert már jóval előtte archiválták a terhelő bizonyítékokat. Hoppá! Itt bukott meg Sz. János mentegetőzése, és beismerte az ellene felhozott vádakat. Most őszintén, meddig tart egy halőrnek felregisztrálnia magát fiktív személyként egy nagyobb, akár zárt horgász csoportba? Remélem, ez a kis történet majd elég elrettentésül fog szolgálni a szabályszegőknek. Az ilyen fotókat, beszámolókat szerintem tartsák meg maguknak, mert én mint olvasó köszönöm, de nem kérek belőle.