A most következő versenybeszámoló kicsit más jellegű lesz, mint a többi. Nem lesznek benne márkák, nem fogok konkrét etetőanyagokat reklámozni, nem teszek említést a felszerelésről, csupán azokat a gondolatokat, ismereteket szeretném megosztani az olvasókkal, amelyek véleményem szerint hozzásegítettek a sikerhez. Szándékosan nem fogok bizonyos dolgokról említést tenni, pl. megfelelő távolság kiválasztása, végszerelék összeállítása, élő anyag felhasználása, alapozó-, és ráetetés üteme, etetőanyag oldódási idejének befolyásolása, paduc horgászatánál a csali helyes feltűzése, stb. Inkább meghagyom más horgászoknak a kísérletezés lehetőségét. :-)

(A cikkben szereplő néhány fotó csupán illusztráció, ezek nem minden ...

Sajnos Magyarországon igen kevés a folyóvízi horgászversenyek száma. Ennek több oka is van: nehéz olyan helyszínt találni, ahol viszonylag egyenlő feltételek mellett tudják a versenyzők tudásukat összemérni, illetve ezek a megmérettetések nem kifejezetten a kimagasló halfogásaikról híresek, így kevésbé népszerűek a sporthorgászok körében. Ha időm (és pénztárcám) :-) úgy engedi, szívesen részt veszek hasonló eseményeken, hiszen minden egyes versenyen rengeteget lehet tanulni! Első alkalommal került megrendezésre Budapesten, a főváros szívében,a FŐHESZ-Haldorádó Duna Feeder Kupa. Tudom, korábban azt írtam, hogy kevesebbet fogok a versenyhorgászattal foglalkozni, de mint tudjuk nagy a kísértés, így némi gondolkodás után ...

Tudom azt ígértem, hogy idén nem fogok sokat versenyezi, erre tessék itt a következő beszámoló. Bevallom őszintén nem tudtam ellenállni a kísértésnek és beneveztem az első alkalommal megrendezett RDHSZ Egyéni Feeder botos Horgászversenyre, amely a csepeli Csőhídi pályán került megrendezésre.

Sokat nem horgásztam itt, de volt némi rálátásom a helyszínre. Mikor fiatal kissrác voltam, gyakorta megfordultam a pályán különböző versenyek alkalmával. A háttérből figyeltem a nagy neveket és próbáltam ellesni azokat a fortélyokat, trükköket, amire saját kútfejtőből talán sose jöttem volna rá. Az évek rohantak, és ha jól emlékszem 2013-ban elindultam az itt megrendezésre került Pecatusa egyik fordulóján. Akkor sikerült a víz ...

Amikor jelentkeztem a 16. Duna NHT versenyre egy cél fogalmazódott meg bennem. Pihenni, kikapcsolódni, élvezni a társaságot, hogy olyan emberekkel lehessek együtt, akik az én szememben sokkal nagyobb egyéniségek, mint akiket ma az újságok címlapján olvasni lehet. És a legfontosabb, minél többet horgászni! Erről a horgásztalálkozóról olvashattok most egy rövid beszámolót…

Csütörtök reggel érkeztem meg a helyszínre, akarom mondani a szomszéd faluba. Szakítva az eddigi hagyományokkal nem sátraztam a Duna parton, hanem Géderlakon a Tóth vendégházban szálltam meg. Itt meg is állnék néhány mondat erejéig. Sokat nézelődtem az interneten, hogy hova kellene szállást foglalnom, nagy volt a választék. A szállással kapcsolatban voltak ...

Az éjszaka remekül aludtam. Kipihenten, felpörögve kúsztam ki sátramból és pillantottam meg a Dunán lecsorgó uszály jelzőfényét. Hangtalanul, lopakodva vitette magát a sodrással a határ felé, majd eltűnt a hajnali köd tejfölszerű foszlányában. Arcomat a folyó vizében megmosva dörzsöltem ki csipás szemeimből az ottmaradt álom nyomait és elszürcsöltem reggeli kávémat egy sportszelet kíséretében. Kellett is az energia, mert eljött a nagy nap, amire vágytam. A bizonyítás, a verseny napja!

Nem izgultam egyáltalán, pedig ilyenkor már hozzám szólni nem ajánlatos, annyira máshol jár az agyam. Mégis valahogy úgy voltam vele: minek stresszeljem magamat, én is emberből vagyok. Ugyan-úgy megúszhatom az egész versenyt egy kapás nélkül, ...

Az első madárcsicsergések hajnalban kúsztak fülembe. Nem akartam felkelni, az előző napi italozgatás mellékhatása érződött a fejemben, ahogyan a gyomrom is tudatta rendesen, hogy behabzsoltam az este. Nem volt mese, ki kellett húznom – akarom mondani, tépnem – hálózsákom zipzárját és hátrahagyva mindent, célba vettem az egyszemélyest. Megkönnyebbülve, frissen-fitten kortyolgattam forró kávémat megpihenve az ordasi Dunapart kövein. A távolból fácánkakas rikkantását hozta felém a májusi szellő, mely kelet felől érkezett.

Csendben, halkan osontam a víz felé felszerelésemmel, nehogy felzavarjam valamelyik sátorlakót, a nagy horkolások közepette. Igen komoly szerzemények hallatszottak, hol innen, hol onnan, amelyek azonnal jobb kedvre ...

Az elején szögezzük le, nem tartom magamat megrögzött versenyhorgásznak. Általában éves szinten 3, maximum 4 versenyre látogatok el, mert anyagi hátterem nem engedi meg, hogy több megmérettetésen is részt vegyek. A 2014-es év ez alól kivételt képzett. Részese lehettem a 2014-es Pecatusa sorozat mind a nyolc versenyének és a Duna NHT tavaszi, illetve őszi fordulójának is. Ezen versenyek közül a legkellemesebb és legnagyobb sikerem a tavaszi Duna találkozón volt. Erről olvashattok több részletben beszámolót, hogy én milyennek láttam, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Mielőtt belefognék, néhány mondatot hadd írjak le az előzményekről. Az összes verseny közül ez az, ami a legtöbb előkészületet igényli. A 3 nap, 2 éjszaka ...

Télen mikor szinte minden horgász lerakja a felszerelését (kivéve a rablóhalasok), azt gondolhatjuk így tesznek a versenyhorgászok is, pedig tévedünk. Ők azok, akik megszállottan űzik eme hobbit. Legyen fagyos szél vagy rekkenő hőség, ők mindig a vízparton vannak. Így van ezzel a TOP MIX csapata is. December havában ellátogattam a péteri horgásztavon megrendezett többfordulós versenyre, ahol érdekes és hasznos dolgokat láttam és tapasztaltam…  

A tavat gépi kotrással alakították ki, átlag vízmélysége 1,8-2,8 méter között váltakozik. Jellemző halállománya a 0,10-1 kg közötti ezüstkárász és a fél és 4 kg közötti pontyok. A tó sajátos tulajdonsága, hogy télen nem tud befagyni, ami köszönhető a tó körül kialakított ...