Áprilist írunk, a vizek hőmérséklete még nem az ideális, de halfogásra alkalmas. Nálam a szezon igazából az első folyóvízi horgászattal kezdődik, és az is a jászívással köthető egybe. Ha a vízhőfok megfelelő a jászok nagy mennyiségben gyűlnek össze egy adott szakaszon, hogy ikráikat lerakva gyarapítsák eme halfaj számát.

A munkahelyi beosztásomnak köszönhetően többször lementem a folyóra, hogy figyeljem miképpen is alakul a halak kapókedve. Kiemelkedő fogásokat nem láttam, pedig a hal látványosan mutatta magát. A helyi horgászok csak morogták, még nem az igazi, nem eszik a hal. Rajtam viszont az elvonás jelei látszottak, mikor egy-egy szebb halat láttam ugrani. Végül eljött a húsvét, három napos pihenés. Az első szabadnapomra beterveztem egy feederbotos horgászatot, hogy csillapítsam a halfogás iránti vágyamat. Az éjszaka alig aludtam három-négy órát, mert képzeletemben már a nagytestűt fárasztottam. Tartsatok velem, hogy lássátok miként is lesz egy álomból valóság!

Négy órára állítottam a mobilom ébresztőjét, de nem tudom, minek, hiszen jóval előtte fent voltam. A felszerelésem gondosan összekészítve vár a garázsban, melyet az éjszaka pakoltam össze. Nem viszek sok cuccot, csak egy vödör, merítő fej és botzsák. Kerékpárral nehéz lenne több kiegészítőt is magammal vinni. Sokan mondják, hogy még így is úgy nézek ki, akár egy karácsonyfa. A hajnal igen csípős, melyet tetéz az északi szél. Lefelé menet a kezeim rendesen elgémberednek, arcomra ráfagy a vigyor. A Duna-parton sehol senki, legalábbis horgász, aki vallatná a vizet. Csak néhány fiatal lány próbálkozik a hazafelé menettel, enyhén illuminált állapotban.

Gyorsan összerakom a két medium feederbotomat, felkötöm a végszereléket és kezdődhet is a horgászat. Normál etetőkosaras végszereléket használok, 0,20-s főzsinórral és 0,16-0,18-as előkével kötve. Horognak 8-as Drennan Carbon feeder, csalinak hungarocell golyó.

Szerelékem alkotóelemei

A horogra hungarocell golyó került

Nem mondanám, hogy egy könnyű terepen horgászok. A víz rendkívül húzós, a fenéken pedig ott figyelnek a horogmarasztaló kövek. A szereléket nagyjából 20-25 méterre vetem be, az az ideális távolság. Bedobást követően raknám le a botot, amikor erős ütést érzek azon. Ránézek a spiccre, mely megállás nélkül jobbra-balra jár. Alig akarok hinni a szememnek, de azért reflexszerűen berántok. Botom tetszetősen bólogat, megvan az első hal! Szinte még be se dobtam és máris halat akasztottam. Szépen, nyugodtan kifárasztom, majd megmerítem az idei első dunai halamat egy jászkeszeg személyében.

Ilyen terepen a merítés sem egyszerű művelet

Félórás csönd következik, mire jelentkezik a következő kapás. Akasztást követően néhány rúgást érzek, majd a szerelék megkönnyebbül. Ez bizony meglépett. Időközben az éjszakát felváltja a nappal, kivilágosodik. A parton megjelennek az első horgászok, ahogy figyelem, úszózva próbálkoznak, de nem látom, hogy fognának. A halak viszont gyönyörűen mozognak, hol ide, hol oda kapom a fejemet, a nagy csobbanások hallatán. Pusztán ezért a látványért is megérte lejönni!

Az első kapás óta bő egy óra telt el. Most jött el az a pillanat, hogy valamit variálni kell, mert a hal bizony itt van, csak éppenséggel valamiért nem akarja a horgot felvenni. Az etetőkosárba friss kenyeret töltök, a helyi öregek így horgásznak. Érdekes, hogy soha senkit nem látok zacskós etetőanyaggal horgászni, holott szerintem arra is jönne a hal. Az öregek azt mondják: itt a kenyér az igazi, az a nyerő csalogató anyag. Természetesen van benne igazság, de mi lenne, ha mégis megpróbálkoznánk egy kis etetőanyaggal. Annak azért mégis erőteljesebb illata van, és nem árthat vele az ember. Táskám mélyén amúgy is ott lapul egy zacskó Topmix folyóvízi alapetető. A gondolatomat tett követi, bekeverek egy kis darás keveréket. Tervem a következő: a kosár egyik felébe csak kenyeret töltök, a másik felébe pedig etetőanyagot. Talán erre mondják azt, hogy 2in1, azaz kettő az egyben. Egyelőre csak az egyik botomon használom a kettő kombinációját, ha működik, a másikra is az kerül.

Kicsit buta és primitív gondolat, de bejött

Unalmamban nekiállok előkéket kötni, ha már úgysincsen kapás. Mögöttem két hajléktalan letelepszik a töltésen és élvezik a tavaszi napsütés melegét. Már-már kezdem azt hinni, hogy elfelejtettem horgászni, amikor megszólalnak mögülem, hogy: „Öcsi megy a piros botod.” Dobok el mindent a kezem ügyéből és rántok is be. Megvan az elkövető, gyönyörű fél kilós jaszkó. Ez bizony az etetőanyagos botra jött. Kiveszem a másik botot és abba is azt töltök.

Első osztályú akadás

Alig telik el öt perc a bedobás után, ismételten erőteljes kapásom van. Egy fél kilós paduc éhezett meg a lebegő csalira. Raknám el a halat, mire jön a „háttéremberem” instrukciója, hogy kapás a zöld boton! Ez is megvan, kiló feletti jász. Talán erre mondják azt, hogy „ha egy üzlet beindul…”. Úgy látszik, kell nekik az etetőanyag, így maradok az elképzeléseimnél. Látom közben az úszósok is néha elcsípnek egyet, de náluk lényegesen gyengébb a fogás.

Az átlagméret

Volt, hogy egymás után kettőt is fogtam

Több jász megfogása után, 11-kor egy jobb halat ütök. Ennek fele sem tréfa, rendesen küzd a sodrásban. Próbálom a felszín alatt tartani, hogy ne jöjjön fel víztetőre, mert akkor könnyen leveri magát a horogról, miközben pedig azon izgulok, hogy a damilomat ne vágja el valami kő. Sikerül magam elé terelni a halat, most már csak a merítést kell túlélnem. Feljön a víztetőre, látom gyönyörű, kiló feletti jászkeszeg. A háttérben néhány turista figyeli akciómat, természetesen a kínai csoport egyből dokumentál mindent. Na, még egy kicsit gyere közelebb, ééés megvan! Huh, ez nem is olyan rossz hal. Bőven kiló felett van. Előveszem a mérleget, ami 1,9-nél lecsippan. Kell ennél jobb szezonkezdés a Dunán? – villan át a gondolat.

1,9 kg

Apránként hozzálátok a pakoláshoz, kezdek megéhezni - odahaza vár a finom ebéd. Mára sikerült rendesen kihorgásznom magam. A helyemet átadom két fiatal srácnak, hadd élvezzék ők is a horgászat örömét. Indulás előtt ellátom őket egy-két jó tanáccsal, majd hazafelé veszem az irányt. Még egy utolsó pillantás a folyóra, majd elgondolkozom azon, hogy még mindig álmodom vagy ez tényleg a valóság.?

Teríték fotó 1.

Teríték fotó 2.

2010. április