Folytatva az első részt, most a vízparton vettem nagyító alá az ISIS Carp Campiont. Két horgászatot terveztem: egy pontyos és egy keszeges horgászatot. Nem is szaporítom tovább szavaimat,lássuk, mire is mentem ez alatt a két horgászat alatt.

Teszthorgászatom helyszíne a sződi ordas-tó volt. Ide mindig csak szórakozásképpen járok ki horgászni, ha éppen nem megy a hal a Dunán. Itt szinte garantált a halfogás, de nagyon mű jellege van a környezetnek.

Mindenesetre a rakósbot tesztelésére tökéletesen megfelelt, így egy vasárnapi nap kilátogattunk a partjára. Nyitásra érkeztünk, hogy legyen hol leülnünk. A tó bal hátsó részén foglaltam helyet, ezen a helyen mindig jó eredményeket sikerült produkálnom horgászataim során. Az időjárás nem kedvezett a pecának, felhős és napsütéses időszakok váltogatták egymást, olykor az eső is eleredt. Pontyhorgászat esetén nem túl kedvező feltételek egy sikeres horgászathoz, lévén pikkelyes barátaink mennyire nem szeretik a frontos időjárást.

13 méteres távolságon találtam egy ígéretes haltartó helyet, ide jutattam be némi csalogatóanyagot. Nem hoztam magammal különleges adalékot, etetőanyagot, csupán natúr fagyasztót kukoricát és egy kevéske Topmix Green Betain pelletet csészéztem a kiszemelt helyre. Emellé adott időközönként csontit csúzliztam, ügyelve arra, hogy a halakat ne csaljam el a fenékről. A halas-olajos jellegű pelletek itt mindig jó választásnak bizonyultak. (Megfigyeltem, hogy ha a horgászat elején kis mennyiségben juttatok be két óra elteltével a nagyobb testű halak is megérkeznek az etetésre. Ezért ezt sosem hagyom ki a horgászataim során.)

Egy pohár kukorica a halaknak

A rakósbot mellé magammal hoztam egy másik tesztelésre váró alanyt. Csörgits Gábor horgászcimbora ötletén felbuzdulva, miszerint a szárított darált narancshéj meglepően jól hozza a halat, felkeltette az érdeklődésemet. Láttam az egészben fantáziát és kicsit tovább fejlesztve az egészet elkészítettem a horogra való por-dipszerű változatát. Az egészet nagyon egyszerű megcsinálni. A narancshéjat kiszárítottam és ledaráltam. A darát összekevertem Topmix csonti ragasztóporral és ebbe mártottam bele a csontit. Ez a sárgás por a csalin rendkívül jól megtapad, és amolyan jeladóként funkciónál a halak számára. Kellemes, de mégis fanyar narancsillatot áraszt magából, illetve rikító-világító színe felkelti a halak kíváncsiságát.

Narancshéj és csontiragasztó kombó

Öt percet hagytam a vízben és még mindig a csalira van tapadva a narancshéj

15 perccel az alapozó etetés után megérkeztek az első pikkelyes érdeklődök, beleúszásokkal jelezvén, hogy rátaláltak a terített asztalra. Kis méretű, 0,4 grammos úszót szereltem a 0,18 főzsinórra, hogy a lehető legfinomabb kapásokat is észrevegyem. Az ilyen intenzíven telepített és halban gazdag vizeken nem ajánlott az úszó eltűnése után az azonnali bevágás, mert gyakoriak a beleúszások. Én egy nagyon egyszerű technikát használok. Ha eltűnik az úszóm, rászámolok hármat és csak utána rántok be. Az esetek 90%-ában működik a módszer, a gyakorlatban való alkalmazásával garantáltan kevesebb lesz a testbe akasztott hal.

Látható, hogy mennyire csekély a bot lógása

Az első hal meglepően jól védekezett

De a botot nem kíméltem

Miután sikerült kifogni őkelmét, akkor szembesültem vele, hogy milyen lapát farokuszonyokkal rendelkezik. 6,5 kg-t nyomott a mérlegen.

Az időjárást, mint fentebb írtam nem volt barátságos. Az eső hol szemerkélt, hol a nap sütőt ki. A bot jól állta a megpróbáltatásokat, a foltokban vizes bottal is kifogástalanul ment a gyors kupakolás. Amikor a nap kisütött összemértük a társammal a botok felületi hőfokát és tényleg kézzel tapintható volt, hogy a fekete bottal szemben kevésbé forrósodik fel a felülete.

A folyamatos etetés meghozta a gyümölcsét. A kapások rendszeresek lettek és a pontyok is jó társak voltak a teszthorgászat alatt.

 Ez a gyönyörű compó is megtisztelt egy fotó erejéig

A nap legnagyobb hala, mely 8 kilósnak bizonyult.

 Az ISIS Carp Campion rászolgált a pontyos jelzőre. A 4-5 kilós pontyok megfogása gyerekjátéknak bizonyult vele.

Egy délelőtti horgászat alatt 10 pontyot csaltam horogvégre, ezek közül mindegyik 3 kiló feletti példány volt. A bot mindvégig tökéletesen működött, egyszer sem éreztem azt, hogy bármelyik hal nagy falat lenne számára. A nagy pontyos horgászaton ötösre vizsgázott, így már csak a keszeges horgászatban kellett megmutatnia univerzális felhasználhatóságát.

A keszeges teszttel kicsit megkéstem, és mondhatni kiszaladtam az időből. Közbeszólt a munka, nyaralás és persze egy-két horgászverseny is. Szeptemberre elérkeztem oda, hogy irány a Duna, mert itt a nagy halak időszaka. Kisebb körtelefon után biztató infókat kaptam, hogy szép paducokat zsákmányolnak a sebesben. Igen, erre vártam: végre letesztelhetem a rakóst a Duna „harcosai” alatt.

Egy pénteki reggelen már a folyóparton állítgattam a ládám lábait a könnyűnek éppen nem mondható terepen. A nagy terméskövekkel tarkított parton a láda vízszintes beállítása kisebb művészetnek bizonyul. Inkább szentelek neki több időt, minthogy ládástul beleboruljak a vízbe. Láttam már horgászt rakósbottal együtt a vízbe borulni, mert a láda megindult a nem megfelelő rögzítés miatt. Volt ott bottöréstől kezdve a „lemerült” mobiltelefonig minden…

Kezdésnek 12 darab kétkezes gombócot dobtam a bot spiccéhez, melyet 20 perces időközönként pótoltam, hogy a halakat helyben tartsam.

Pontos etetés

0,16/0,14-ben kötöttem a szerelékemet, melyre egy 15 grammos nagyméretű torpedó úszó került. A kellően nehéz és intenzív csalogató hatással rendelkező sajtos etetőanyag gyorsan az etetés helyére csalta a halakat. Az információ jónak bizonyult, paducok voltak az első érdeklődök. 5-6 darab paduc megfogása után a halak kapókedve kicsit alábbhagyott. 9 órakor jobb halat ütöttem, ami akasztást követően alig, hogy megindult, magával vitte a horgomat. Valószínű, hogy egy kő elvágta az előkét, mert alig nyúlt ki a gumi 2 métert. Előkecsere, majd két úsztatás és ismételten jó hal. Az akasztás erőteljes kirohanás követte, majd a hal a sodrásnak felfelé vette az irányt. Ekkor már sejtettem, hogy márnával van dolgom. A part mellé kormányoztam, ezzel átvettem felette a teljes irányítást. Öt perces fárasztást követően, már a merítőben pihent a közel 2,5 kg-s márna.

A hal kifogása után gazdagon dobtam az etetőanyagot, hátha horogra csalhatók még egy-két bajszos barátot. Ám mégis a horgászat megváltozott, és a halfauna is színesebb lett. Kárász, dévér, leánykoncér is horogvére került, varázslatossá téve első őszi horgászatomat. Hogy a horgászat ne legyen teljesen mesebeli, olykor a gébek is megtiszteltek jelenlétükkel, de darabszámukkal még az elviselhető kategóriát képezték.

A Duna "törpeharcsája"

11-kor befejeztem horgászatomat és hazafelé vettem az irányt. Három órát horgásztam, mely idő alatt minimum 10 kg halat tereltem merítőbe. A rakósbot itt is jól vette az erőpróbákat, a Duna lakói sem jelentettek számára akadályt.

Az ISIS Carp Champion azóta a kedvenc botom lett, és remélem még sok hasonló élményt tudok közösen megélni az új rakósbotommal. 

2010. Október