Ahogy nőtt a napfényes időszakok hossza, úgy csúsztunk bele egyre jobban a nyárba, és hagytuk tova a tavasz szépségeit. Idén hamar beköszöntött a hőség, júniusban már kánikulai napok követték egymást. Kedves folyóm, a Duna is megérezte a természet nem szokványos járását, nem sok zsákmánnyal honorálta halkereső túráimat. Gondolkodtam, hol tudnék nagyobb sikereket elérni, és eszembe jutott Zsiga cimborám horgásztava. Régebben jártam már ezen a tavon, és kellemes emlékek fűztek hozzá. A gondolatot tettkövette, és már ment is a telefon, hogy mikor lehet megejteni a horgászatot. Zsiga készségesen állt a rendelkezésemre. Megnyugtatott, hogy a tó még megvan és tárt karokkal vár. Délutáni horgászbolt látogatás, gyors pakolás, forgolódás az éjszaka és másnap reggel már a tó bejáratánál vártam, hogy hódolhassak szenvedélyemnek.

A hajnali hűvös levegő még tartotta magát, de a fűzfák mögül előpislákoló nap jelezte, nem lesz ez így sokáig. Néma volt a táj, a levegő se mozdult. A tavon is meglátszott a napok óta tartó hőség, vize mintha aszalódott volna. A víztükör némaságát olykor-olykor felugró pontyok törték meg, megmutatva a horgászoknak: köszönik, ők bizony jól vannak. A part mentén balinok portyáztak reggeli hadjáratukat véghezvéve, melyeket hangos és látványos rablások kísértek.

A tó sarkában foglaltam helyet, nem volt ismeretlen számomra ez a horgászállás. Többször próbálkoztam már itt rakósbottal nem eredménytelenül, de a mai napra feederbotos horgászatot terveztem. Zsigával a napot egy kupica házi csípősvízzel indítottuk, majd megkaptam a szükséges instrukciókat. No, nem mintha a sikerre akartam volna előre inni, de éreztem nem fog a nap unalmasan telni.

Kiépítettem horgászállásomat, kinyitottam botjaimat és nekiláttam az etetőanyag elkészítésének. Készültem a halaknak mindenféle földi jóval. Csalogatóanyagnak 3 kg Extra pontyot kevertem, ehhez adtam két doboz konzerv kukoricát és fél kiló MCS Scopexes pellettet. Elvégre az etetőanyag nem teljes élőanyag nélkül, így megfejeltem a keveréket fél liter csontkukaccal. A megfelelő vizezés és előkészítés után egy kellemes illatú, nagyszemcsés, jól tapadó, ámde gyorsan bontó etetőanyagot kaptam. Úgy véltem élénk sárgás színe jól fog mutatni a fenék sóderos, homokos alján, és hamar odacsalja a pikkelyes népet a horgaim közelébe.

3 kg Extra ponty, 0,5 kg MCS scopex pellett, 2 doboz konzerv kukorica, fél liter csonti

 A célhalak: ponty, kárász, dévér

Kezdetnek 8-9 nagyobb gombócot jutattam be horgászhelyemre feederbottal, kiakasztott zsinórklipsszel.Harcifékes orsóimra dobóelőke gyanánt 0,16-os fonott zsinórok kerültek. Ezek végére hagyományos fenekező szerelékeket kötöttem erőgumival kombinálva, majd vártam az első érdeklődőt.

A 2011-s évtől én is elkezdtem ismerkedni a fonott zsinórral

Időközben a part is benépesült, örömmel láttam, hogy a horgásztársak közül néhányan párjukat is magukkal hozták. A többség a túlpartot választotta, mely kényelmi szempontból sokkal barátságosabb képet mutatott. Az én oldalamon csak egy helyi spori próbálkozott úszós készséggel eredménytelenül. Talán kicsit pontosabban etetne, és jobban feltérképezné a mederfeneket, villant át bennem a sikertelenségének oka. A víz továbbra is mozdulatlan volt, akárcsak botom spiccei. Zsiga beszélgetésünk alatt megemlítette, hogy inkább 10 óra után pörögnek fel az események, és ez kitart egészen délutánig. Ez meglepő volt számomra, mert én úgy vettem észre a halak kánikulában a reggeli, illetve esti napszakokban szívesebben táplálkoznak. Órámra pillantottam, még csak 9 órát mutatott. Nosza, ne teljen hasztalanul az idő, elővettem kolbászos szendvicsemet, jóízűen megreggeliztem és vártam a 10-es gyorsmozdonyt. Folyamatosan dobtam újakat a botokkal, mellette variálva a csalikat is, hátha megérkezik az első hal. Ahogy időben közeledtünk a dél felé, úgy volt egyre elviselhetetlenebb a meleg. Mindezek ellenére a bal oldali botom egyre több maszatolós kapást, beleúszást jelzett. Elővettem lebegő csalijaimat, és elsőnek egy kisméretű mézes pufit tűztem 10-es méretű horgomra. Sokszor kihúzott ez a csali a betliből, így nagy hangsúlyt fektettem alkalmazására.

A sokszor eredményes mézes pufi került a horogra

A második dobást követően – szintén a bal oldali boton – erőteljesebb rántások jelezték itt az első jó kapás. Kapás bevágást követett, és horgon is volt az első hal. Nem tanúsított nagy ellenállást, egyedül a merítő előtt ébredt rá, hogy mi is történik vele. Csusszant is a haltartóba, rövid fogság idejére, a kiló körüli dévér.

Dévér a horgon

Merítőben

És végül a kezemben

Nyugat, északnyugat felől enyhe, eltévedt szellő érkezett, tolva maga előtt a fülledt levegőt. Ahogy haladt, apró hullámokat rajzolt a tó vizére. A víz észrevétlenül áramlani kezdett, oldalazó mozgását a szomszéd úszója jól jelezte.

A széllel együtt megjött a „nyálkás” testéve is, aki szintén az édes lebegő csemegére éhezett meg. Megnéztem hány fele is járunk ekkor. Fél 11, Zsigának tényleg igaza volt! A halak most bizony jobban táplálkoztak, mint hajnalban.

Egy magányos gólya fürkészte a homokos partot, ebéd után kutatva. Biztos a szomszéd faluból szállt ide, idefele jövet annak főtéren láttam gólyafészket. Kecses járása és szépsége tekintélyt parancsolt számára. Ott bizony most ő a főnök!

Hangos csörgés-zörgésre lettem figyelmes, odaszegeztem tekintetemet. Az egyik horgász botja Hudini mód szabadult el és a víz felé vette az irányt. Barátunk későn eszmélve rá a kapásra, kénytelen volt végignézni, ahogy a botját -új gazdára találva - elnyeli a sötét mélység. Itt-ott kuncogás és nevetés tört ki, de mindenki legbelül tudta: alig van horgász, ki ne járt volna már így! A rövid történet itt nem ért véget, a horgász szitkozódásai mintha meghallgatásra találtak volna, egyszer csak megjelent a bot a vízfelszínen. Zsiga természetesen várta ezt a lehetőséget, és pattant is csónakba, hogy üldözőbe vegye a botot… vagy inkább a bot tolvajt? Kimért húzásokkal, gyors tempóban hamar ott termett a bot mellett és megkezdődött a csata. Eközben szemem sarkából figyeltem saját botjaimat, mire látom, az én spiccem is nagy ívben hajol a víz felé. Egyből suhant a feeder a kezemben, melyre riadt kirohanás volt a válasz. Magasra tartottam a botot, hogy elkerüljem a két szerelék összeakadását, sikerrel. Kicsit keményítettem a féken, mire halam méretét meghazudtoló módon újabb harcias rántásokkal reagált. A fárasztás alatt loptam egy-két pillantást Zsiga csónakjáról is, hogy lássam, ott hogyan alakulnak az események. Halam ez alatt partközelbe ért. Néhány utolsó fordulás után feladta a küzdelmet, majd gyorsan megmerítettem. Kettes forma, tükörponty. Láttam, Zsiga is befejezte csatáját a botlopó hallal, az ő zsákmánya lényegesen nagyobb, jó ötösre taksált nyurgapontyot zsákmányolt. Készítettem róla néhány fotót, legyen mivel dicsekednie. A tógazda és a ponty éppúgy szaporázva vette a levegőt, nehéz volt eldönteni, kettőjük közül ki fáradt el jobban.

Botom íve jó halat sejtet

Gyorsan merítőbe került az első pontyom

Nagytestű pontyok is lakják a Pisztrángsügér horgásztavat. Bizonyíték erre ez a gyönyörű nyurgaponty is.

Az izgalmak után a halak nem hagytak alább kapókedvükből, egyre-másra jöttek a pontyok vagy dévérek. Sűrűn dobtam újakat, helyben tartva ezzel a halakat. A fogást egy kárász és egy balin tette színesebbé. Érdekesség, hogy a halak 90%-a a bal oldali botomra jött. Meglepő, de a jobb oldalira csupán a horgászat vége felé érkezet két hal. Mindvégig kitartottam a mézes pufi mellett, ez adta a teljes zsákmányt. Délután a távozás mellett döntöttem, a meleg elviselhetetlenné vált. Terítékemről készítettem néhány képet, majd visszaadtam vendégeimnek a szabadságot, hogy tovább élvezzék nyári vakációjukat. Az elkóborolt bot visszakerült a gazdájához, a pikkelyes barátaim mind tovaúsztak, én pedig hazafelé vettem az irányt, s közben mosolyogtam, mint egy jól lakott napközis.

A horgászat végén minden hal amnesztiát kapott

2012. Január