Tavaly nem voltam túl aktív a blog írásában, csupán két szöveges élménybeszámolóval gazdagítottam az oldal tartalmát. Pedig mozgalmas év volt a 2019. Új horgászmódszereket próbáltam ki, többnapos horgásztúrákon vettem részt és mindemellett számos kapitális hallal is összehozott a sors. Összegyűjtöttem a meghatározó horgászatokat, élményeket, amelyek a tavalyi évben végigkísértek és szeretném most ezeket néhány gondolattal kiegészítve veletek, az olvasóimmal megosztani.

A tél kezdetén sok folyóvízi horgász leteszi a feeder botot azzal a címszóval, hogy ilyenkor nem lehet halat fogni. Pedig ha tudnák milyen szórakoztató tud lenni egy téli keszegezés. Az utóbbi 2-3 évben mást se csinálok decembertől márciusig, csak a keszegeket hajkurászom. Ennek a horgászatnak is, ahogy a többinek, megvan a maga varázsa.

A hidegebb, csapadékosabb időkben nem szoktam túl sokat kint lenni a szabadban, maximum 4-5 órát, nekem ennyi idő bőven elegendő arra, hogy egy kicsit regenerálódjak, felfrissüljek. Próbálok minél kevesebb cuccot magammal vinni, általában egy vödröt, egy botzsákot és egy táskát cipelek a partra. Mivel nincs sok cuccom, így gyorsabb az összepakolás és pillanatok alatt tudok helyet változtatni. Ahol van hal, az rendszerint egy órán belül jelentkezik. Ha ennyi idő után sincs keszegre utaló jel, akkor odébbállok.

Úgy vélem ennél a horgászatnál számít csak igazán a helyismeret. Ha valaki nem ismeri a folyót, ha legalább heti egyszer nem megy ki, vagy ha nem tud az árulkodó jelekből olvasni, akkor nehezen fog összejönni a halfogás. Nekem is évekbe tellett mire sikerült rálelnem több olyan haltartó helyre, ahol jó eséllyel pályázhatok a békéshalakra. Rengeteg kitartást igényel ez a típusú kereső horgászat, de ettől fog egy horgász minden egyes apró spiccrezdülést nagyra értékelni.

Téli horgászatok során...

...gyakori vendég...

... a domolykó.

Az első napsütötte márciusi reggeleken felkeresem a kevésbé mély vizű, köves, sóderos partszakaszokat és figyelem, hogy bukik-e a jász. Ha kis területen, rövid időn belül több halfordulást is látok a víztetőn az általában jászcsapatot sejtet. Néhány éve elkezdtem pergetni, de célirányosan pergetve még sosem horgásztam jászkeszegre. Innen jött az ötlet, hogy megpróbálok pergetve jászt fogni. Elsőként wobblerrel és kisebb köröm villantókkal próbálkoztam, de egy-két csípésen és kettő hal megfogásán kívül nem sok élményt tudtam elkönyvelni. Mivel partról dobálok, a sodrás rendre kitolta a csalimat abból a sávból ahol a halak vonultak. Nem adtam fel, kicsit jobban beleástam magamat a szakirodalomba és így találtam rá a dropshot módszerre. Láttam benne fantáziát, mert az ólomnak köszönhetően a csalit tovább tudtam a kívánt helyen tartani. Első alkalommal sikerült rögtön több halat is fognom! Leírni se tudom mennyire megörültem a kezdeti sikereknek. Már most nagyon várom a tavaszt, hogy újfent hódolhassak ennek a számomra még kevésbé ismert módszernek.

A májust az utóbbi évekhez hasonlóan most is a busa horgászatával indítottam. Ebben a hónapban a legtöbb halra tilalom van, többek között ezért is szoktam a planktonevőket zaklatni. Amióta megírtam a busa horgászatával kapcsolatos cikkemet, azóta rengeteg levelet, kérdést kapok a témával kapcsolatban. Ismert, ügyes kezű horgászok is megkerestek, hogy segítsem a horgászatukat, amelyeket a későbbiek folyamán be is mutattak a nagyközönségnek. Természetesen a jövőben, ha bárkinek kérdése van a témával kapcsolatban, szívesen állok rendelkezésére!

Május végén, a nyárfa pihe hullásának kezdetén egy horgászismerősömtől – Kákonyi Marcitól – kaptam egy fülest, hogy egy dunai visszaforgóban nagy számú balin csapat tanyázik és meglepő módon víztetőn, kenyérrel fogdossák az őnöket. Korábban, más horgászoktól már hallottam erről a módszerről és rögtön elsőre felkeltette érdeklődésemet. A felszerelést a következőképpen állítottam össze: 240 cm hosszú UL bot, 30-as orsó, 0,10 fonott főzsinór, 60-70 centis 0,20-as fluorocarbon előke, 4-es 6-os méretű süllőző horog, amibe egy jókora kenyérdarabot tűztem. A horgászat elején beszórtam 10-12 darab kenyérkockát, hogy felkeltsem a balinok figyelmét, majd a víztetőn úszó kenyérdarabkák közé bedobtam a felcsalizott horgomat. Mondhatni rögtön 1-2 percen belül megjelentek a balinok és pillanatok alatt összeszedegették az víztetőn úszó kenyérfalatkákat. Érdekes, hogy itt látszik csak igazán mennyire óvatos hal a balin, mert a felcsalizott horgot szinte rendre az utolsók között szívták le. Apropó kapás, azt nem lehet összetéveszteni semmivel! Csak figyelni kell a víztetőn úszó kenyeret és amikor megjelenik a tolóhullám, lehet izgulni. A balin egyszerűen csak leszívja a kenyeret és kezdődhet a csata. Elképesztően látványos és izgalmas ez a fajta peca! A horogra érdemes a kenyeret héjastól tűzni, így az jobban tart, illetve a bedobás előtt ajánlott egy pillanatra a vízbe mártani, hogy egy pici súlyt kapjon. A horgászat metódusa nem bonyolult, bedobást követően szemmel kísérem a csalit, közben az orsóról folyamatosan adagolom a zsinórt, hadd vigye a sodrás. A peca előrehaladtával rendszerint lankad a balinok lelkesedése, ekkor érdemes ismételten néhány falat kenyeret beszórni, hogy fenntartsuk a halak érdeklődését. Ami nehézségeket okoz a horgászat során az a vízi szárnyasok falánksága. Természetesen ők is rögtön felfigyelnek az ingyen kosztra és gyorsan odagyűlnek az etetésre. Vigyázni kell velük, mert képesek a felcsalizott horgot is megenni! Ez ellen nem igazán lehet mit tenni, figyelni kell, nehogy egy „szárnyas ponty” akadjon a horgunk végére.

Június elején leporoltam az úszós botokat és a jó vízállásnak, illetve a megfelelő helyválasztásnak köszönhetően rendkívül szórakoztató horgászatokban volt részem. Úgy vélem a hazai horgászok körében az úszós módszer az utóbbi időben igencsak háttérbe szorult, ellenben a feederezés óriási teret hódított magának. Talán ez a fajta letett botos horgászat kevésbé tűnik bonyolultnak, mint az úszózás. Kevesebb odafigyelést igényel, és emiatt talán sokkal komfortosabb. Az én szememben a békéshalas horgászat magasiskolája továbbra is a matchbotozás marad. A mai napig megvannak a kedvenc matchbotjaim, amelyeket egyelőre semmi pénzért sem adnék el. Remélem a jövőben továbbra is megtartom jó szokásomat és gyakran fogom elővenni a sokgyűrűs pálcákat.

Eddigi legnagyobb dévérkeszegem

Júliusban nagy elhatározásom volt, hogy két év kihagyás után ismét részt vegyek egy dunai horgászversenyen. A Kék Duna Horgászegyesület szervezésében került megrendezésre egy folyóvízi feeder verseny az óbudai Kis-Duna ágon. Akik régebben követik az oldalamat, azok bizonyára emlékeznek rá, hogy utoljára itt vettem részt horgászversenyen. Akkor sikerült az első helyen végezni, így kíváncsi voltam, hogy másodjára is képes vagyok-e egy jó eredményt elérni. A verseny előtti héten két alkalommal is kilátogattam a pályára, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Elképesztő mennyiségű hal volt a pályán, mondhatni nem volt üres dobás. Jellemzően paducokat és szilvaorrú keszegeket lehetett zsákmányolni, de leánykoncér, márna, jászkeszeg ugyanúgy megfordult az etetésen. A felsorolt békés halak mellett szokatlan vendégként, kisebb harcsák is gyakran kerültek horogvégre. Az ő jelenlétüknek kevésbé örültem, mert ha megérkeztek az etetésre, a kapások hamar megritkultak és a békéshalak odébb álltak. Rögtön körvonalazódott, hogy az élőanyag bevitellel csínján kell bánni, mert a túlzásba vitt csonti és giliszta odavonzza a harcsákat. Az elképzelés majdnem száz százalékosan működött, ugyanis egy harcsával megúsztam a versenyt és a békéshalak mindvégig ott voltak az etetésemen.

Másik hasznos megfigyelés volt, hogy a sötétebb színű horgokra gyorsabban érkezett kapás, illetve csaliként a 2-3 szem csonti mellé, ha egy száll giliszta is került, akkor nagyobb halak vették fel a horgot. A többi lényeges ponton nem változtattam, ugyanazzal az etetőanyaggal és felszereléssel ültem le horgászni, mint a két évvel ezelőtti versenyen. A meghorgászott távolság 23 méter volt, ahol a 200-220 grammos Extreme river feeder kosár (Alt product) stabilan megállt. A két nap elegendőnek bizonyult, hogy hasznos információkat gyűjtsek és kellően begyakoroljam a horgászat menetét így felkészültem vártam a megmérettetést. A pályát két szektorra osztották, én a 30-as számot húztam, amely a legfelső horgászállás volt. Örültem a helynek, hisz sikerült szektor szélét húzni, bár a legalsó hely bizonyára jobb lett volna. Jól indult a verseny, rögtön a második dobásra sikerült egy kiló körüli szilvaorrú keszeget meríteni és innentől fogva nem is volt megállás. Az első óra végén már 11 darab halnál jártam és bár kissé visszaesve, de mindvégig tartani tudtam a ritmust. A második órában 9, a harmadikban szintén 9, a negyedikben 7 és az utolsó órában 8 darab hallal gyarapítottam a szák tartalmát. Így összesen 44 db hallal, 16870 grammos fogással zártam az öt órás viadalt. Ez a halmennyiség elegendőnek bizonyult az első hely megszerzésére, így újfent a legfényesebben csillogó kupával távozhattam.

Forrás: Kék Duna HE

Az eredményhirdetést követően a szervezők ízletes grilltállal és desszertként palacsintával kedveskedtek a versenyzőknek. Még egyszer gratulálok az összes résztvevőnek és díjazottnak! A szervezőknek pedig külön köszönet jár a gördülékeny lebonyolításért és a finom ebédért!

Folyt. köv.

Szöveg és fotó: Kenyeres László