A folyók és állóvizek vízhőmérséklete már 10 ^oC felett jár. Ekkor jön el, az az időszak, amikor már majdnem minden hal jó eséllyel horogra csalható. Az áprilisi napsugár jótékony hatása engem is rabul ejtett és lelátogattam kedvenc vizemre, a Dunára, hogy egy talán rég elfelejtett, vagy kevésbé használatos csalival horogra kerítsem a szebbnél szebb jászokat. 

A horgász mögött elterülő panoráma egyszerűen varázslatos

Helyszínnek a szentendrei Duna szakasz város előtti részére esett a választásom. Ezen a szakaszon a horgászok nagyon ritkán hódolnak szenvedélyüknek, mert csak tavasszal tartózkodnak itt a halak. Az ívásra felkészülő jászok és paducok itt gyülekeznek, hogy a jövő nemzedékeinek életet adjanak. Fantasztikus látvány hajnalban és napközben, amikor a halak úgy ugrálnak ki a vízből, mint a delfinek. Ez az ívás néhány hét alatt lezajlik, de ha tartósan hideg a víz, akkor 3 – 4 hétig is eltarthat. Amint leívtak a halak, következhet a horgászat. Ívásuk után még nagyjából egy hétig ezen a szakaszon maradnak a halak, majd a környéken szétszélednek. Ez az egy hetes ciklus az, amikor a horgászbotot elő kell venni, és üldözőbe vehetjük a jászokat. Ennek két oka is van: először is ezek a jászok az etetésre nem reagálnak, csak ha már leívtak, másodszor pedig az ívó halakat nem illik zavarni.

A nap első sugarai

Az előforduló halak elsősorban a jász és a paduc, de néha egy-egy márna is beugrik. Természetesen itt is mindig vannak meglepetéshalak. Horgászatom során például két csodaszép bodorkát is sikerült fognom, de mint tudjuk, a Dunán sosem lehet tudni előre, mi is veszi fel a horgot.

Meglepetés bodorkák

A meder viszonylag egyenletes 1,5 – 2,5 méter között váltakozik. Rendkívül akadós, megnehezítve ezzel a horgászatott. Hatalmas kövekkel tarkított a fenék, amelyekben a Duna által szállított hulladékok, faágak megakadnak, jó helyeket kialakítva ezzel a halaknak az ikrák lerakásához. Nem könnyű meghorgászni ezt a pályát, az elakadást és a szerelék beszakadását egy horgász sem ússza meg. A víz kimondottan erős sodrású, emiatt nagy etetőkosarakra van szükségünk, hogy az ott maradjon, ahová dobtunk.

A szerelékről néhány szó. Az általam kiválasztott módszer a feederezés. Főzsinórnak 0,22-t, előkének 0,19-t választottam. Lényeges szempont, hogy az előke vékonyabb legyen, mint a főzsinór. Mint már fentebb írtam a meder nagyon akadós, emiatt sokszor bennmarad a szerelék. Hogy ezt minimálisra csökkentsem az előkét vékonyabb damillal kötöttem fel, így ha ne adj isten a horgom akadt be, akkor megúsztam csak egy előke cserével, rosszabb esetben viszont köthettem egy komplett szereléket.

Nagy fontos, hogy jó horgot válasszunk, mert a jász a kicsi víz hatására, amint megakasztja az ember a vízfelszínre fekszik, és addig forgolódik a horgon, míg le nem veri magát róla. Segít neki ebben még az erős sodrás is, amivel szemben egy kilós jászt felhúzni, már nem egy egyszerű mutatvány. Aki fogott már vízzel teli nejlonzacskót folyóvízen és próbálta már húzni sodrással szemben, akkor az tudja, hogy miről is beszélek. A szituáció ugyan ez csak itt még mellette a „zacskónk” próbál a sodrásban maradni és lerúgni magát a horogról. Horognak a Drennan Carbon Feeder mellett tettem le a voksomat, 8-as méretben. Ez a horog vastag húsú, erős, rövid szárú. A fél napos horgászatom során az összes halat sikerült kifognom, míg a mellettem horgászó kollégának a halai fele elment. Később a szerelékét figyelembe véve láttam, hogy rosszul megválasztott horgot használt, adtam neki az enyémből, mondanom se kell, egyből megfogta minden halát. 

Az átlagosnak mondható méret

Lényeg szempont még a bot. Itt a pillekönnyű picker botokat el lehet felejteni. A nagy 60-80 grammos etetőkosarak bejuttatását lehetetlen véghezvinni ezekkel a botokkal, ezért medium, medium/heavy vagy heavy kategóriás feederbotok jöhetnek csak számításba. Egy botot említenék meg, ami a kívánt feltételeknek tökéletesen megfelel: a Top Mix Stradivari Feederbot. Hogy 3,60-as vagy 3,90-es hosszban azt már mindenki maga dönti el, a hosszabbat akkor javaslom, ha nagyobb távolságokra szeretnénk a szereléket bejuttatni.

Gondolom, aki már régebb óta horgászik emlékszik rá, hogy mivel töltötte meg a kosarát, mi került a horogra és milyen botokkal vette üldözőbe a halakat. Nos ha a régi és a mai modern dolgokat, csalikat, botokat megfelelően kombináljuk és alkalmazzuk, talán egy kis múltat idéző horgászatban lehet részünk. Ebben az írásban a mai modern módszert a feederbot képviselteti. És hogy mi reprezentálja a múltat? A csali és etetőanyag, amit használtam. A kosárba ugyanis nem több ezer forintos etetőanyag került, hanem csupán 300 forintos. A kenyérről van szó! A kenyér az a csali, amit minden hal ismer, kedvel. A horgászok számára bárhol beszerezhető, és ami lényeges szempont, hogy pénztárcakímélő. A kenyérben olyan összetevők találhatóak meg, amik az etetőanyagok fő adalékanyagait képezik, ilyenek például a különféle gabonafélék, mint a kukorica vagy a búza.

A kenyér kosárba való bejuttatása nem kíván valami nagy tudományt. Lényeges, hogy friss kenyérrel horgászunk, mert a száraz kenyeret nem lehet formázni (törik, morzsolódik). A kosár belső felébe lehet a kenyér belét belenyomkodni majd a bordák alá a kenyér héját helyezhetjük. Ez viszonylag fixen benne marad a kosárban, és folyamatosan ázik ki, illetve a halak könnyedén ki tudják enni.

A horogra sem valami csodafegyver került, hanem hungarocell. A vízben lebeg, ezért felkelti a halak érdeklődését, világos fehér színe pedig kitűnik a mederfenék felett. 

Etetőanyagnak kenyér, csalinak hungarocell

Korán érkeztem le a partra, reggel 6 órakor már dobtam is be a szerelékemet a vízbe. Nem nagyon akarták a halak az igazságot, az első kapásra jó 1 órát kellett várnom. Határozott bólogatások jelezték a boton, ez bizony nem a sodrás. Gyorsan be is rántottam, éreztem megvan a tettes. Fél perc múlva már a felszínen korbácsolja a vizet. Botom spiccét a vízbe lenyomva próbáltam valahogy a víz alá kényszeríteni a halat, és lassú pumpáló mozdulatokkal a közelembe csalni. Gyönyörű félkilós jász vette fel a hungarocell golyócskát. Óvatosan a szákba helyeztem, mert hát az írás végére hal is kellett, hogy bizonyítsam, nem a levegőbe beszélek. A következő kapás fél óra elteltével jött is, ez is egy félkilós jász volt. 

A nap legszebb hala ez a közel 1,5 kg-s jász volt

Lassacskán 15-20 percenként jöttek a kapások, de legalább nem unatkoztam. Fél napos horgászatom alatt sikeresen szákba tereltem 10 halat, ebből 7 jász keszeget, egy paducot és két gyönyörű bodorkát. Úgy érzem ennél jobb tavaszi kezdést a Dunán nem is kívánhatna az ember.

A Duna ajándéka

2008. Április