2008. júl 14.

Paducozás rakósbottal

írta: Kenyeres László
Paducozás rakósbottal

A folyóvizeken megfigyelhető jelenség, hogy egyes halfajok eltűnnek egy-két évre, majd váratlanul ismét nagy számban fordulnak elő az adott szakaszon. Így voltam én a paduccal is. 3-4 évvel ezelőtt boldog boldogtalan fogta ezt a gyönyörű halat, de az utóbbi 2 évben eltűnt és csak elvétve lehetett elcsípni néhány példányt. Az idén meguntam a várakozást és kereső útra indultam, hogy felleljem a tartózkodási helyüket. 15 kilométeres szakaszt kerékpároztam végig többször, ezzel kifigyelve merre is mozognak a halak, hol is lenne érdemes próbálkozni. Fáradozásom eredményt hozott, ugyanis sikerült fellelnek őkelmét egy igen elhagyatott helyen.

Amikor ráleltem a horgászhelyre kicsit furcsán álltam, hozzá a dolgokhoz. Sehol egy etetőanyagos zacskó, vagy bármilyen civilizációra utaló jel. Nincs itt hal, vagy csak nem járnak ide horgászni? – villant be a kérdés. Az látszott, hogy nem egy könnyen meghorgászható pálya, de semmi sem lehetetlen. A víz erősen húzót, mondhatni csak úgy surrant. Esténként mégis szép halfordulásokat láttam beljebb és kijjebb egyaránt. Cipőmet levetettem és begázoltam a vízbe, hogy szemrevételezzem milyen is a mederalakulat és vízmélység. 20 méterre a parttól még csak 70 centis vízmélységgel szembesültem. Mondogattam is magamban: - itt halat fogni, ebből a pici vízből? A gondolat mégis nem hagyott nyugodni és cselekvésre adott okot. Nincs mese én holnap ide lejövök horgászni! Próba szerencse, ahogy mondani szokás. 

clipboard01_4.jpg

Az elképzelésem a következő képen nézett ki: Minél beljebb és a lehető legpontosabb meghorgászni azt a szakaszt, ahol a halak vonulhatnak. Ebben az esetben a lehető legjobb megoldás a rakós botos horgászat. Nem elég, hogy folyamatosan ott tudom úsztatni az etetés sávjában a csalit, de rá is tudok tartani a szerelékre. A különféle mozgatásokkal (rátartok, elengedem, meglibbentem) játszva érhetem el, hogy horgom a vízben változatos mozgásokat érjen el. Az ideális távolság elérése érdekében ládámat a vízbe helyezve, plusz métereket nyerhetek, elérve ezzel a sodorvonalat.

Etetőanyag

Az etetőanyagra nagy hangsúlyt fektettem. Kicsi a vízmélység, de mégis olyan erős a sodrás, hogy könnyűszerrel továbbviszi, a nem kellőképpen nehezített gombócokat. Jól tapadó, nagy szemcsés folyóvízi etetőanyagra volt szükségem. Keverékem két fő alkotóelemét a TM folyóvízi alapetető és a TM folyóvízi sajtos alkotta. Mindkét etetőanyag már több folyóvízi horgászatom alkalmával bizonyított, paduc, dévér, márna horgászata során egyaránt. Miben is rejlik fogósságuk titka? A folyóvízi alapetető, mint a nevében is rejlik egy olyan mix, ami egy kiinduló pontot adhat az etetőanyagunknak. Nagy mennyiségben foglalja magába takarmánynövények daráját, mint például a búza, kukorica. Ezeket a folyóvízi halak jól ismerik, hisz évek óta mindenki ezzel etet rájuk. Aromát nem tartalmaz, így a mi elképzeléseink alapján alakíthatjuk, ízesíthetjük. Az „illatok” szerepét pedig a sajtos etetőanyag hívatott képviselni. A keverék sajttartalma 17%! Különlegessége, hogy nem a gyengébb minőségű parmezán sajtot adagolták hozzá, hanem a külön Olaszországból importált parmigian sajtot.

Mint már többször említettem a sodrás nagyon erős. Olyan kemény és nehéz gombócokra volt szükségem, melyek tényleg ott maradnak, ahova dobtam. Itt kétféle adalék hozzáadását láttam célravezetőnek. A kavicsról, illetve agyagról van szó. A kavics segítségével a szükséges súlyú gombócokat elértem, de az etetőanyagom szemcséit még így is tovább tudja sodorni a folyó. A probléma megoldására az agyag jelentet megoldást. Az agyag megfelelően való hozzáadagolása az etetőanyaghoz a nehezítés mellett, a szemcsékre „rátapadva” nehezebbé teszi azokat, ezáltal a finomabb szemeket is csak minimális mértékben sodorja el a víz.

Egyéb adalékokat is bevetettem, fokozva még a halak kapókedvét. Ami szóba jöhet a főtt -búza, -kender. Mindkét szemes adalékot előszeretettel fogyasztják a halak, a jász, paduc megbolondul értük.

És, hogy teljes mértékben a paducok kedvében járjak fél liter lefojtott csontit öntöttem az etetőanyagba. 

clipboard08_3.jpg

A „titkos” recept: 2,5 kg Top Mix folyóvízi alapetető, 2 kg Top Mix folyóvízi sajtos, 1 g főtt búza, 0,5 kg főtt kender, 0,5 L csonti, 2 kg kavics, 5 kg agyag

Szerelék

Paducaim 85%-át a nem teljesen megállított szerelékkel, hanem a lassan engedett úsztatással fogom. Ilyenkor folyamatos mozgásban van a csali, de nem rohan tovább a sodrással együtt. Ennek elsajátításához sok horgászat szükséges. Ajánlott olyan úszótípus használata, amiket már kellőképpen kiismertünk, meg tudjuk rajta különböztetni a kapás és elakadás szerű elmerülést. Az utóbbi években a Cralusso volt, ami forradalmasította a folyóvízi úszós horgászatott. Olyan úszótípusokkal rukkoltak elő a piacon, melyek minden módszerre hivatott megoldást találni, legyen szó megállított vagy úsztatott szerelékről.

clipboard09_3.jpg

A Cralusso, amely forradalmasította a folyóvízi úszós horgászatot

Horognál még mindig nem sikerült a legjobbat fellelnem. A paducok valahogy mindig megtréfálnak, és sajnálatos módon vannak olyan horgászataim, amikor minden második halam elmegy. A gumizás és a horog kellő összhangjának az egyensúlyát kell megtalálni. Eddig két típus vált be: a Gamakatsu 1050-es, és a Suéhiro P132-es, én most is ezeket használtam. Mindkettő vékony húsú, de erős horog. A kavicsos mederben való horgászat során sem kell attól félni, hogy kimegy bármelyiknek is a hegye. 

clipboard06_3.jpg

Damilról is említsünk néhány gondolatot. Ajánlott olyat választani, amelyik a mederfenék dörzsölő hatásának jól ellenáll, bírja a tartós igénybevételt. A halak méretét figyelembe véve elegendőnek találtam a 0,16/0,14-ben való szerelést.

A puding próbája

Nem siettem korán a vízre, köztudott, hogy a padró nappali hal. A gondosan beállított és elkészített horgászállásom után következhetett a gombócok gyúrása. Javasolt a gombócokat lapítva elkészíteni, így kevésbé görgeti tova őket a sodrás. Alapozásnak 12 darabot dobtam be, melyek szinte bombaként csapódtak be. Na, halat se fogok most egy jó ideig – mondtam magamban. Hála tévedtem, ugyanis az etetés után 20 perccel már megérkezet az első érdeklődő egy szilvaorrú keszeg személyében. Nem kis példány, gyönyörködtem is egy darabig méreteiben.

clipboard07_4.jpg

Szilvaorrú az első érdeklődő

Újat csaliztam, majd 4-5 üres úsztatás után gyors kapás. Érzem ez is jó hal, szépen ki is vezettem a sodrásból. Kecsesen evezet fölfele szembe a sodrással, láttam paduc. Eme hal is vagy 1 kg-s. Csodálkozok, hogy milyen méretes halak akadnak horogra a majd 70 centis vízből. Gyorsan ráetettem, nehogy a halak tovább álljanak. Érdekes módon nem zavarta őket a becsapódó gombócok hangja, mert rögtön a második úsztatásra ismét halat akasztottam, ami ismételten egy paduc volt. 

clipboard03_4.jpg

Paduc portré

clipboard04_4.jpg

Meglepetés balin

A nap folyamán több paducot is sikerült szákba terelni, a horgászat végére pedig egy meglepetésvendég is tiszteletét tett, egy balin személyében. Valószínű ő sem tudott ellenállni a csontis etetőanyagnak. Furcsa, hogy az összes hal a három szem csontit volt csak hajlandó felvenni. Az etetőanyag újból igazolta fogósságát, bizonyíték erre a 12 hal megfogása.

Így a végére mit is mondhatnék: hasonló sikereket másoknak is!

clipboard05_4.jpg

3 szebb példány (a merítőfej átmérője 55 cm)

Szólj hozzá

Duna Módszerek Balin Rakósbot Úszózás Paduc Szilvaorrú keszeg