Bizonyára minden horgász számára megvannak azok a horgászatok az évek során, amelyek pirosbetűs napként szerepelnek az emlékei között. Ezekre az élményekre, fogásokra valamikor hónapokat, sőt éveket is várnak egyesek. Számomra az egyik ilyen élményt, november 11-én hozta meg a sors… Tartsatok velem és elkalauzollak benneteket egy olyan folyóvízi márnázásra, ahol megismerhetitek sikerem titkait, rejtelmeit.

Ahogyan a bevezetőben is említettem november 11-ét írunk, tehát jócskán benne vagyunk az ősz végében, lassacskán téli időszak köszönt ránk. A víz hőmérséklete pesti mércénél 11,5 ^oC, ami éppenséggel nem mondható már melegnek. Az idei ősz kegyes volt a horgászokhoz és kellemes vénasszonyok nyarát idézet elő. Kihasználva az utolsó napokat – mielőtt még 10 fok alá süllyed a vízhőmérséklet - rakós botos horgászatra adtam a fejem és célba vettem az öreg folyót. Mielőtt azonban előrerohannánk a dolgoknak, hadd mutassam be az elemi részleteket.

Horgászhely sajátossága

Sajnos a környék nem tartogat olyan haltartó részeket, amelyek a klasszikus márnás helyeket idézné. 3-4 méteres vízmélység, akadók, kövezés és más egyéb fontos tényezők hiányoznak. Azonban van egy szakasz, ahol komoly vízmélységgel találkozhatunk a parthoz közel. Nyáron a horgászok itt szinte alig fognak gében és snecin kívül bármit is, de az ősszel a nagytestű halak kihúzódnak a meghorgászhatatlan sodrásból és időközönként termetes zsákmányra tehet szert a horgász. (Azt hozzátenném, hogy itt nem 20-30 kilós fogásokra kell gondolni. Ha a horgásznak sikerült 2-3 márnát horogra csalnia, akkor kimagaslónak mondható a horgászata!) Visszakanyarodva a hely adottságaihoz fontos még megjegyezni, hogy rendkívül nagyszámú kagyló rejtőzik a fenéken. Természetesen ezek „menekülő utat” jelentenek a márnák számára, hisz könnyedén elvágják a damilt.

Etetőanyag

Most, hogy bemutattam a helyszínt, ismerkedjünk meg a számomra legfontosabb dologgal, az etetőanyaggal. Meglátásom szerint a horgászat sikeressége 40-50 százalékban múlik a helyesen megválasztott és összeállított csalogatóanyagon. Az idei évben egyféle etetőanyag recepttel próbálkoztam igen sokat, amely itt is bizonyította fogósságát. Hogy miből is áll a pontos recept: 5 kg Topmix folyóvízi alapetető, 1 kg parmezán sajt, 1 kg őrölt mag-mix, 1 kg főtt búza, 6 kg agyag, 0,7 l csontkukac. Első olvasásra igen soknak tűnik ez a mennyiség, de tudni kell a márnáról, hogy nagyon falánk hal. Ha az etetésre érkeznek – mert általában csapatostul járnak – minden ott lévő szemcsét felporszívóznak, és amint elfogyott a táplálék, gyorsan tovább is álnak. Amennyiben viszont, folyamatos etetés mellett tartjuk őket, elérhetjük azt, hogy hosszabb ideig ott tartózkodjanak, illetve a később érkezőknek is legyen miből falatozni.

A folyóvízi alapetető egy eléggé tapadós, kifejezetten a folyóvízi horgászathoz kifejlesztett keverék, amely semmilyen aromát nem tartalmaz. Az aroma és illat szerepét itt a parmezán sajt tölti be, melynek erőteljes sajt illata a horgászhelyünkre csalja a márnákat. Az őrölt mag-mix elsősorban 3 fajta gabona pirított változatából tevődik össze: kendermag, napraforgómag, mogyoró. Ezekért a márna kifejezetten megörül, legfőképpen a kendermagért. Azonban a titok itt van elásva. A magas olajos tartalommal rendelkező magok hashajtó-hatással bírnak a halak számára. Így a mag-mix etetőanyaghoz való keverésével elérem azt, hogy a nagy mennyiségű etetőanyagtól nem fognak a halak eltelni, hiszen az gyorsan távozik a halakból.

Íme a kész etetőanyag gombóc

Szerelék

A szerelékről is essen néhány szó. 0,18/0,16-ba kötöttem a szereléket. Talán kicsit vékonynak tűnik a damil, de én mindig is a finomabb megoldások híve voltam. Természetesen felrakhatnék vastagabb zsinórt is, hiszen annak vastagságára kevésbé érzékeny a márna. Az előke 30 cm hosszú melynek végére egy 0,1 grammos sörétólmot csíptettem. E felett újabb 30 centire helyezkedett el a főólmozás. Úszónak egy 10 grammos torpedóra esett a választásom, ez tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy a horgomat a fenéken tudjam fixen tartani. Tudnunk kell, hogy a márna nem veszi fel a mozgó csalit, csak a megállítottat. Ezért az eresztéket is ennek megfelelően állítottam be. A szerelékből körülbelül 45-50 centimétert, lefektettem a fenékre, amit teljesen megállítottam az etetésen. Horognak csak az öblös finomszerelékes erős, pontyozó horgok jöhetnek számításba. Az ajánlott méretek 12-10-8. 

A márna horgászata során csak az erős, öblös, pontyozó horgok jöhetnek számításba

Reggel 8 órára érkeztem le a partra, ahol meglepődve tapasztaltam, hogy nincs senki. Örültem is a bőséges helyválasztási lehetőségnek. Találomra lepakoltam egy ígéretesnek hitt helyre, majd belefogtam az előkészületekbe. Sietnem nem kellett, csak délután 2 órára jönnek értem, addig volt időm bőven.

Megfogadtam, hogy most nagyobb időt szánok a meder feltérképezésére, és gondosan végigméricskélem miként is alakul a fenék. Sikerült úgy leülnöm, hogy magam alatt 2 méterre egy 4-5 centiméter mély 1-1,5 méter hosszú gödör húzódott. Tudtam, hogy nekem ide kell horgásznom, ezért fogtam az egész ládámat, görgőt, rakóst, vödröket és lentebb helyezkedtem el. Tovább ismerkedtem a mederrel, ahol újabb érdekességeket sikerült felfedeznem. A meder egyenletesen mélyült befelé 10 méterig. 10 és 11 méter között húzódott egy patka. A patka után viszont ismét elkezdett a víz befelé mélyülni, de nem olyan mértékben, mint part mellett. Tisztában voltam vele, hogy a halak majd a mélyből jönnek fel, ezért nekem az etetésemet ennek a patkának a szélére kellett kialakítanom. Az ehhez hasonló helyzetekben értékelődik fel az etetés pontossága. Miért is? Első fontos tényező, ha kicsit hosszabbra sikerül a dobás: Ilyen esetben a gombóc szépen begurul a mélybe és a hal lusta lesz feljönni onnan, hisz ott lesz az etetőanyag. A másik lényeges elem, viszont ha rövidre sikerül a dobás: Ebből következik, hogy nem lesznek lemosódó szemcsék, amik utat mutassanak a halaknak, hogy merre is van az etetés. Nem akartam kockáztatni, úgyhogy mindent kupakolva juttattam be, így biztosra vehettem, hogy az etetés ott van, ahol annak lennie kell.

Az alapozó etetés bejuttatása után, bizakodva vártam a fejleményeket. Nem is kellett sokat várni az első érdeklődőre, ami természetesen egy márna volt. Határozott kapását követően, erőteljes kirohanásával konstatáltam, jó hallal akadtam össze. Tudatos fárasztási módszeremmel, megállj-t parancsoltam neki és kifordítottam a sodrásból. Néhány perces part melletti küzdelem után már szákban is volt az első 2 kilogramm feletti márna. 

Már az első halból ömlött az etetőanyag

(Felmerülhet bennetek a kérdés milyen is az a „tudatos fárasztás”? Igen, jogos a kérdés! Gyakran látom, hogy a horgászok nem tudják, miként kell fárasztani a halat. Lehet most ez meglepően hangzik, de tényleg így van! Odáig még eljutnak, hogy megakasztja a halat, de utána nem megfelelően bánik vele. Amint horogra akad a hal, szépen elfordítja a hal irányába a botot és végignézi, ahogyan a gumi kiszalad 15-20 métert, majd vagy megáll a hal, vagy nem. Ez még működhet egy 1-3 kilós tavi pontynál, de a termetesebb, sportosabb halak esetében zsinórszakítás lesz a vége.)

Az adott helyzetben nálam így néz ki a fárasztás mozzanatai:

Akasztást követően a hal igen erőteljesen megugrik. Ekkor kell a lehető legagresszívabban bánni a hallal. Én teljes bothosszal elkezdem emelni, így mindamellett, hogy nagyobb ellenállást kell kifejtenie a márnának (hamarabb elfárad), elérem azt is, hogy a fenéktől elemelem. Ha nem így tennék, a kagylók elvágnák a damilomat, és búcsút inthetnék a halamnak. Lényeges megjegyezni, hogy mi irányítsuk a halunkat, ne pedig ő, illetve legyünk tisztában a botunk, szerelékünk képességeivel, terhelhetőségeivel. 

A horgász ezt láthatja a botja mögül

Amint a halat sikerül a part mellé irányítanom gyorsan lerövidítek. A rövidítés során ügyelek, hogy mindvégig feszes legyen a damilom. A botot folyamatosan felfele tartom, hogy a kagylók ne vágják el a damilomat, illetve a márnát minél hamarabb a felszínre kényszerítsem.

Az agresszív bánásmód hatására idővel megadja magát a márna

Innen már nincs menekvés

A sikeres fárasztás eredménye

Az első márnát követően minden az elképzeléseim alapján alakult, ahogyan elterveztem. Sikerült a folyamatos etetés mellett ott tartanom a csapatot és 20 percenként egy halat szákolnom. A történet pikantériája, hogy egyetlen gébet nem fogtam! Erre vonatkozóan csak egy lényeges dolgot jelentenék ki: ha ott a jó hal az etetésen, az elzavarja a gébeket.

A nap folyamán sikerült 9 kapást elérnem, amiből 6-ot meg is fogtam. A másik három halból kettő kívülről akadt, egy pedig elvágta a főzsinórt (azok a bizonyos kagylók). A legjobban mégis egy 4,10 kg-s márnának örültem, ami egyben az eddig kifogott legnagyobb márnám. Külön öröm, hogy mindezt rakós bottal vittem véghez.

A nap hala ez a 4,10 kg-s márna volt

Folyóvízi torpedó

A gyors képek után minden hal visszanyerte szabadságát

Remélhetőleg találkozunk még

2008. November