Visszakanyarodva az előző rész nyers szövegéből természetesen szakítottam némi időt a pihentető horgászatokra is. Szemet gyönyörködtető tájakon hódolhattam kedvenc hobbimnak. A folyóvízi torpedók rendre átmozgatták elgémberedett testrészeimet, ennek köszönhetően a hosszú unalmas percek elmaradoztak. De így is mindig volt valami esemény, ami elvonta a figyelmemet a botok végéről. Ha éppen pont nem egy hallal viaskodtam, akkor a körülöttem zajló élet sokszínűségét csodáltam. Nagyon nem is akarom szaporítani mondandómat, inkább meséljenek a képek.

Az év utolsó békés halas horgászatát november 11-én ejtettem meg. Ekkora már valamelyest érződött a halak kapókedvén a tél közeledte, mert csak nehezen tudtam őket horogra csalni. A horgászat befejezéskor érkezett meg a folyóvizek királylánya, egy kapitális leánykoncér. Súlya 2,98 kg volt, ami nem sokkal maradt el a Magyar országos horgászrekordtól. Úgy gondolom ezzel a hallal méltóképpen búcsúzhattam el a 2015-ös év (békéshalas) horgászidényétől. A folyóban idén sem kellett csalódnom, környezete sok mindenre megtanított odafigyelni és örülök, hogy részese lehettem ennek a gazdag, ámde sebezhető életforrásnak.

Még szeretnék néhány szám adatott közzétenni így a bejegyzés végére. A 2015-ös évben 4 folyóvízi versenyen vettem részt, ebből 3-at meg is nyertem. Jövőre ezek részvételi számát tovább szeretném csökkenteni, mert úgy gondolom, az életemben most jönnek el azok a periódusok, amelyek fontosabbak számomra, pl. a család.

Összesen 360 db méreten felüli márnát zsákmányoltam, amely számomra új egyéni rekord. Ez roppant magas szám, az elmúlt évekhez képest. A nagy súlyú (3 kg feletti) márnákból viszont negyed annyit sikerült kifognom, tehát az idősebb példányok száma megfogyatkozott. Voltak azonban más meglepetések is. Azt tapasztaltam, hogy a dévérkeszeg állománya egy kicsit megcsappant és ponttyal is csak egy alkalommal futottam össze, az is méreten aluli volt.

Együttesen 70 alkalommal horgásztam folyóvízen, ezek alatt kétszer (!) ellenőríztek, melyet mindkét alkalommal rendőrök végeztek. Ez a szám kerekítve is 3 %-os hatékonyságot takar. Tényleges halőri ellenőrzéshez egyszer sem volt szerencsém! Valljuk be ez botrányosan gyenge a halvédelmet szolgáló szervek (a vízkezelő) részéről. Ki merem jelenteni, hogy a horgászati szabályszegélyes fénykorát lehet megélni a folyóvizek partján. Vannak olyan frekventált helyek, ahol egyszerűen nem találkozok olyan horgásszal, aki a szabályokat betartva hódolna kedvelt szenvedélyének. A 3 botos peca szinte már mindennapos látvány. A méreten aluli márnák elvitele, a leánykoncér „mondhatni szándékos” fel nem ismerése, a napi kvótát jóval meghaladó kizsákmányolásokról nem is beszélve. 2016-tól megszűnik a nagyüzemű halászati tevékenység és más szervezetek kezébe fognak kerülni természetes vizeink. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mit hoz a jövő!

Szeretném még megköszönni azoknak a barátoknak, ismerősöknek a segítségét, akik a blogom készítéséhez tanácsaikkal, észrevételeikkel hozzájárulnak! Külön megemlíteném páromat, aki rendületlenül segít és támogat időigényes munkámban, hobbimban, valamint azokat az olvasókat is kiemelném, akik hozzászólásaikkal, kérdéseikkel igazolják, hogy van értelme a jövőben is folytatnom az írást, az élmények megosztását! Így nagy betűkkel Mindenkinek: KÖSZÖNÖM!

Kívánok minden horgásztársnak és blog olvasónak így utólag is fogásokban gazdag új esztendőt!