Új sorozat indul a vízparti randevúk oldalon. Olyan horgászatokat szeretnék bemutatni, ahol 2000 Ft-ból kell megoldani a csali és etetőanyag kérdését. Vagyis ettől magasabb összeget „nem szórhatok a vízbe”. Milyen apropó és elgondolás után jutottam oda, hogy belefogja ebbe a sorozatban? Röviden elmesélem…

A téma már régóta foglalkoztat, hogy vajon azért mert valami olcsóbb akkor az tényleg silányabb minőségű is? Azzal valóban kevesebb halat lehet fogni? Gyanús, hogy a gyártók honlapján alig látni olyan írásokat, ahol ezzel foglalkoznának. Ha mégis találkozunk egy-két ilyen beszámolóval ahol az ott bemutatni kívánt pénztárca kímélő etetőanyagokat veszik nagyító alá, akkor az alkotók belefutnak abba a hibába, hogy a csalogatóanyag mellé különféle aromákat, adalékokat ajánlanak, amelyeknek az összességét, ha összeadjuk, a végére ismét súlyos összegeket kaphatunk. Ezzel pont a lényegét veszti el a téma és ott áll a horgász, hogy neki ennyi pénze van, se több, se kevesebb. Szerintem ma Magyarországon kevés az olyan horgász, aki anyagiak terén el van eresztve, tehát a probléma adott.

Természetesen ott van még a horgászok tévhite is. Amikor kint vagyok a parton, gyakorta megesik, hogy mellettem foglal helyet egy-két spori. Félreértés ne essék, ez egy cseppet sem zavar, sőt örülök, hogy van társaság. (Persze, ha kulturáltan viselkedik, nem hangoskodik, nem ordibál, nincs keresztbedobálás és a halakkal is kíméletesen bánik). Olykor azonban előfordul, hogy míg nálam szép fogással zárul a horgászat, addig a szomszédok csak néhány halig jutnak. Amikor peca közben odajönnek megtudakolni, hogy mivel fogom a halakat, mi a titkom, akkor megdöbbenve látják, hogy semmi ördöngösség nincs az egészben. Mégis több az olyan horgász, aki azt vágja a fejemhez, hogy persze én könnyen beszélek, mert profi a felszerelésem, speckó botokkal horgászok és az etetőanyagom is biztos valami csodaturmix. Sajnos tévednek, elhiheti az olvasó is, én se vagyok  pénztárca ügyileg elengedve és sokszor megesik, hogy az olcsóbb etetőanyagokat emelem le a boltok polcairól.

A harmadik apropó egy számomra szomorú eseményhez köthető. Az idén keresztapám hosszú szenvedés után eltávozott, szervezete nem bírta tovább a gyilkos korral a küzdelmet. Ő úgy tervezte nyugdíjas éveit, hogy szabadidejében a Dunát és a környező tavakat fogja látogatni. Fájdalmas leírni, de erre csak pár évig nyílt lehetősége, utána a sors átírta élete naplójának tervezett oldalait. A megárvult, gazdátlan felszerelését megörököltem és úgy döntöttem tovább folytatom velük a horgászatot, így emlékezve keresztapámra a vízparton.

A sorozatban apránként fogok különböző trükköket ismertetni, hogy melyek azok a fortélyok, amivel sikeresek lehetünk a horgászataink során. Részletesen szeretném bemutatni az általam a horgászat alatt felhasznált etetőanyagot és kitérek az ott nyert személyes tapasztalatokra is. A lehetőségekhez mérten előnyben fogom részesíteni a magyar gyártók által forgalmazott csalogatóanyagokat, de előfordulhat, hogy külföldi országok termékei kerülnek nagyító alá. A felszerelésben is törekszem a minél egyszerűbb és olcsóbb megoldásokra (gondolok itt arra, hogy hagyományos teleszkópos fenekező botokkal horgászom), de ha a körülmények megkövetelik, előfordulhat, hogy egy match-, vagy feeder bottal veszem üldözőbe a pikkelyes barátainkat.

Remélem sok olvasónak fogja elnyerni tetszését a kezdeményezés és minél többen fogják hasznosítani az ott leírtakat horgászataik során.