A nyár folyamán sikerült eljutnom Dunaalmásra egy horgászverseny keretében. Igazi folyóvízi versenyre készültünk, de a magas vízállás elmosta a pályát, így kénytelenek voltak a szervezők egy másik szakaszon lebonyolítani a küzdelmet. Már akkor megfogattam Zoltán barátommal, hogy ide még visszajövünk az ősszel és horgászunk egyet az eredeti pályán. Az ősz egyik pillanatról a másikra beköszöntött, mi pedig célba vettük Komárom megyét, hogy megismerkedjünk a méltán híres almási márnákkal, keszegekkel…

Az ébresztőóra csörgése ismételten elmaradt, mert előre kipattantam az ágyból. Ha másnap horgászni készülők, egyszerűen nem tudok aludni. Hajt az izgalom, valami belső érzés, amit nem lehet leírni, de gondolom ez az érzés mindenki számára ismerős.

A reggeli kávét követően első utam a garázsba irányult, hogy megkeverjem az aznapi horgászatra kiválasztott etetőanyagot. Nem szeretek a vízparton kutyulni, előre otthon elkészítem az etetőanyagot, így időt spórolok meg, és kevesebb vödröt kell cipelnem. Márnákról és nagy testű halakról álmodoztam, így nekik való receptet állítottam össze. 3 kg Top Mix folyóvízi sajtos (piros), 3 kg agyag, 2 kg kavics, 1 kg búza, 1,5 liter nehezített ragasztott csonti. Mit ne mondja nagyon jó ez a keverék, csak egy „hátránya” van: Annyira el van találva benne a sajt aroma, hogy még másnap is érzem a kezemen a parmezán sajt „illatát”. Lehet, hogy az orrunknak nem kellemes, de a folyóvízi halak másképp vélekednek róla.

Finom falatok

Van "illata"

Zoltán cimborám pontosan érkezett, mint mindig. Gyorsan bepakoltunk a kocsiba, majd irány Dunaalmás. Az úton nagy történetmesélések vették kezdetét. Régen nem találkoztunk, volt miről beszélni. Egy óra utazás végén, pillantottuk meg a pályát. Az időjárás nem volt kegyes. Süvítő orkán szél fogadott, melynek hidegsége átjárta egész testemet. Hiába a réteges öltözködés, kapucni, dupla zokni, ez ellen egy jó védekezés van: otthon kell maradni a meleg ágyban. De mint tudjuk az elszánt horgászt, nem tántorítja el semmilyen negatív tényező. Legyen jégeső, hófúvás, szélvihar én akkor sem adom fel. Ekkor mindig megszólal a belső énem, és szinte megparancsolja, hogy kitartás, ettől rosszabb már úgysem lehet!

Visszakanyarodva kis történetünkhöz a szakasz alsó részén helyezkedtünk el. Informátorunk - aki egyben vendéglátónk is – szerint itt a legmélyebb a víz, rakós botos távon 4 méter körüli. Hát akkor pakoljunk le ide, hátha a márnák is itt úszkálnak. Csonti ragasztás, láda beállítás, szerelék kötés. Mire elkészültem már elment vagy egy óra. Elnézve a víz sodrását kénytelen voltam a legnagyobb úszómat elővenni.

Melyiket válasszam?

A mélységmérés közben nem a megszokottat tapasztaltam. Felcsíptettem 80 grammos házi készítésű ólmomat, de az csak nem akart feneket fogni. Tudatlanul álltam a helyzet mögött. Lehetséges, hogy 4 méternél nagyobb a víz? Beletoldottam a szerelékembe plusz 1,5 métert, hátha ez sikert hoz. 9 méterre a parttól még mindig nem értem feneket. Vendéglátónkhoz fordultam, hogy most miről is van szó, mert ez bizony nem 4 méter mély. Újabb damil toldás után sikerült megmérnem a feneket. 6 méter! Később tájékoztatnak, hogy ez az uszályok kirakodó helye, ezért a háborgó mélység. Na, itt se kell ma rakóznunk, ez csak kínszenvedés lenne. Útbaigazítanak a helyiek, hogy a fenti részen lényegesen sekélyebb a víz, ott kellemesen lehet művelni a „finom szerelékes sportot”. Nincs mit tenni! Kocsiba bepakolás, irány a felső szakasz!

Itt már horgászokkal is találkoztunk, ami biztató jel volt. Négyen űzték a jól megszokott fenekezős témát, de sajnos eredménytelenül. Hát ez nem egy jó hír! Nos, nem fogok hazamenni horgászat nélkül, úgyhogy bekéredzkedtem két spori közé. A megszokott procedúrát ismét lejátszottam: pakolás, bot nyitás, szerelék kötés. A sodrás fele akkora volt, így kisebb méretű úszót kötöttem. Hála itt már feneket ért mélységmérő ólmom, örömmel állapítottam meg, hogy 3 méter mély a víz. Hogy ne legyen minden annyira szép, itt még sokkal erősebbek voltak a széllökések, csak úgy kapaszkodtam a botba.

12 gombócot dobtam a bot spiccéhez, majd rákupakoltam 3 ragasztott csontit. Közben a hajóforgalom is megélénkült, uszályok és kirándulóhajók érték egymást. Minden egyes úszóerőd után gazdagon kupakoltam egy-két gombócot, hogy folyamatosan találjanak valamit az etetésemen a később érkező halak. 

Egy a sok közül

20 perc csend következet, majd a lecsorgón ígéretesen elmerült úszóm. Bevágtam, gumim konstatálta hallal van dolgom. Finoman bántam vele, nehogy leforduljon. Talán túlzottan is, mert meglépett őkelme anélkül, hogy megmutatta volna magát.

Kitartásom határtalan volt, szinte láttam a víz alatt, amint a halak gyülekeznek az etetésemen. Sajnos a szél mintha erősödött volna. Csalivezetésről nem is beszélhetek, botomba csak kapaszkodtam a szűnni nem akaró széllökések miatt. Szenvedésemet egy újabb kapás szakította meg. A horgon szépen küzdött, igazi kis harcos módjára. A viszonylag tiszta folyóban megvillantotta testét, egyből láttam, egy szilvaorrúval van dolgom. Kimerítettem majd gyönyörködtem benne méreteit látva.

Szilvaorrú a javából

Gyorsan rátoltam egy kis finomságot, hátha vannak többen is. Próbálkozásomat siker koronázta, hisz egy szépséges 1,5 kilós jászkeszeggel lett gazdagabb fogásom. Egyből emelkedett adrenalinom és már nem is éreztem, a hideg kellemetlen hatását. Közben újabb jász követte társát, de kisebb kiadásban.

Első jászkeszegem

Legbelül mégis másra vágytam. Márnát akartam fogni! Idejét nem tudom, mikor fogtam utoljára a folyóvizek grófjából egyet is rakós bottal. 5 szem csontit tűztem a horogra, hátha igaz a mondás: nagy csali, nagy halat eredményez. És mintha kívánságom meghallgatásra talált volna, pont az etetésemen elmerült úszóm és jó halat ütöttem. Húzta a gumit rendesen, de nem menekült, mert bennem emberére talált. Befeküdt a sodrásba, és árral szemben elkezdett felfele menekülni. Egyből tudtam, márnával van dolgom, elárulta szabadulási technikája. A szerelék erős volt, a 0,16-os előkének bírnia kellett a megterhelést. Végül néhány fordulást, és pipáltatást követően a merítőmbe húztam őkelmét. Boldogságom határtalan volt, rég nem örültem ennyire egy halnak. És lám a nagy csali meghozta tényleg a nagyhalat. Itt látszik, nem hiába van mindig valami igazság minden mondásban.

Nagy csali, nagy hal

Húzza a gumit

Nem kell sok

Megvagy!

Folyóvizek grófja

Később társam figyelmeztetett, hogy lassacskán ideje pakolni, várja a család. Abban állapodtunk meg, hogy a halak kapnak fél órát és pakolunk.

Sajnos több márnát nem sikerült fogni, de egy jó kilós szilvaorrút igen, a többi apróbb keszeg mellé. Délután abba is hagytuk horgászatunkat, majd megbeszéltük, hogy még visszatérünk eme helyre akkor már felkészültebben.

Hazafelé az úton gondolataim azon jártak, hogy amilyen rosszul indult a horgászatom annyira jó lett a vége. Így nincs mit mondanom, kellemes emlékekkel térhettem haza, hogy elmesélhessem mindenkinek, Dunaalmáson horgásztam!

2008. Október