2015, november. Még csak fél 3, nehezen indul a nap. A konyhában ülök a nyekergő fa széken és várom, hogy a kotyogós elvégezze a reggeli feladatát. Hamarosan kész, már sziszeg. Addig a fürdőbe vonulok és felpofozom magamat egy jó adag hideg csapvízzel. Arcom kipirosodik, bőrömön feláll a szőr is. Közben orrom megszimatolja a fekete karakteres illatát, lefőtt a nedű. Továbbra is ájultan zuhanok vissza a székre és bambulok kifelé a fejemből. A temetői csendet csak a falióra kattogása töri meg. Rápillantok, ideje indulnom. A Nap rövidesen felkel, biztos sokan lesznek a parton. Szaporázom lépteimet, közben figyelek, hogy semmit se hagyjak itthon. Minden készen áll az indulásra, a búcsú horgászatra.

Magam mögött hagyom a fényárban úszó ...

A 2015. év horgásza „nemes hal kategória” győztese után következzen az „egyéb hal kategóriát” megnyerő hal és az azt kifogó horgász bemutatása. Jó látni, hogy a szavazók értékelik, ha egy különleges, ritkaságszámba menő hal is a versenyzők között van. Ebben az évben is „címvédő” maradt a leánykoncér, ám ezúttal Kenyeres László büszkélkedhetett egy ilyen hal kifogásával, ráadásul a súlya is irigylésre méltó, 2,98 kg-ot nyomott ez a védett halunk! Gratulálunk hozzá!

Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?

A közeli rokonságból senki sem horgászott, így e hobbi megismerése nem egy szokványos, rövid történet. 6 éves voltam, amikor hosszú betegség után édesapám elhunyt. Ott maradtunk ...

Visszakanyarodva az előző rész nyers szövegéből természetesen szakítottam némi időt a pihentető horgászatokra is. Szemet gyönyörködtető tájakon hódolhattam kedvenc hobbimnak. A folyóvízi torpedók rendre átmozgatták elgémberedett testrészeimet, ennek köszönhetően a hosszú unalmas percek elmaradoztak. De így is mindig volt valami esemény, ami elvonta a figyelmemet a botok végéről. Ha éppen pont nem egy hallal viaskodtam, akkor a körülöttem zajló élet sokszínűségét csodáltam. Nagyon nem is akarom szaporítani mondandómat, inkább meséljenek a képek.

Az év utolsó békés halas horgászatát november 11-én ejtettem meg. Ekkora már valamelyest érződött a halak kapókedvén a tél közeledte, mert csak nehezen tudtam őket ...

Az előző napi edzésen megfogott halak bizakodásra adtak okot egy jó szerepléshez az egyesületi versenyen. Talán kicsit jobban is izgultam, mint egy rangosabb verseny előtt, pedig ez csak egy barátias hangulatú megmérettetés volt. 3-4 állással távolabb foglaltam helyett az előző nap teszt helyszínétől. Mondanom se kell az első órában egy darab kölyök márnán kívül semmit sem fogtam. Variáltam mindent, amit csak lehetett. Horog, csali, zsinór mind változtatásra kerültek. Forgolódtam a ládán, sorban kötögettem az előkéket, amikor spiccem komótosan meggörbült.

Odasuhintottam neki és karikába hajolt a bot. Először azt hittem kőbe húztam a szereléket, de hirtelen megmozdult az akadó. Most írhatnám, hogy a hal elszáguldott a ...

Decemberben beköszöntött a tél, a természet álomra szenderült és vele együtt én is a képzeletbeli fogasra akasztottam felszerelésemet. Egy-egy magányosan eltöltött téli éjszakán jó újra felidézni az elmúlt év emlékeit és elmerengeni a nem is olyan távoli múlton. Egymás után villannak fel bennem az emlékmorzsák, s ilyenkor előkeresem a régebbi képeket és megpróbálom újra feleleveníteni a hozzájuk tartozó történeteket, izgalmas kalandokat. Mindegyik fotóhoz tartozik egy-egy mese, egy hosszúra nyúlt fárasztás, de vannak melyekhez csak színeket-, vagy illatokat tudok hozzákapcsolni. Ezekből a sztorikból válogattam most össze egy csokorra valót, melyeket szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. A történetek mellett szeretném ...