Az ordasi megmérettetés után nagyobb munka vette kezdetét odahaza, így sajnos csak vizuálisan kerülhettem kapcsolatba szeretett horgászvizemmel, a Dunával. A meszelés nem tartozik a kedvelt munkák közé, de ha meg kell csinálni, akkor nem lehet halogatni. Egyszóval a horgászat egy hétvége erejéig a háttérbe szorult és átmenetileg a festőkorongot szorongattam a horgászbot helyett.

Természetesen a munka végeztével gyorsan száműztem a festő pemzlit és visszatértem a megszokott felszereléshez, mert a vérem igencsak bizserget egy kis dunai horgászatra. No meg különben is, szerintem a horgászbot jobban mutat a kezemben, mint a szőrme pamacs. :-)

Május közepén jártunk és viszonylag magas vízállást jósoltak a hydroinfon. A látottak alapján ...

Gyakran szoktam otthon a garázsban ötletelni, barkácsolgatni. Mindig törekszem a lehető legjobb és legolcsóbb megoldásokra a horgászatban is, hogy hogyan tudnám azt jobbá és költségkímélőbbé tenni. Így voltam ezzel a folyóvízi kosarak esetében is. Rengeteget kipróbáltam, teszteltem és ez idáig a Haldorádós, vagy a Deáky által gyártott river kosarak váltak be a leginkább. Mégis ezeknek a kosaraknak is vannak hátrányaik, előnyeik és ezeket próbáltam meg összebarkácsolni egy fajtába. 

Az első ilyen kosár, ami forradalmasította a folyóvízi horgászatot a hard-river névre keresztelt etetőkosarak voltak. Hatalmas előnyük az addig forgalomba került feeder kosarakkal szemben az volt, hogy nagy mennyiségű etetőanyag bejuttatására ...

Amikor jelentkeztem a 16. Duna NHT versenyre egy cél fogalmazódott meg bennem. Pihenni, kikapcsolódni, élvezni a társaságot, hogy olyan emberekkel lehessek együtt, akik az én szememben sokkal nagyobb egyéniségek, mint akiket ma az újságok címlapján olvasni lehet. És a legfontosabb, minél többet horgászni! Erről a horgásztalálkozóról olvashattok most egy rövid beszámolót…

Csütörtök reggel érkeztem meg a helyszínre, akarom mondani a szomszéd faluba. Szakítva az eddigi hagyományokkal nem sátraztam a Duna parton, hanem Géderlakon a Tóth vendégházban szálltam meg. Itt meg is állnék néhány mondat erejéig. Sokat nézelődtem az interneten, hogy hova kellene szállást foglalnom, nagy volt a választék. A szállással kapcsolatban voltak ...

Szombat, reggel 6 óra. Végre jól aludtam és a közérzetem is pozitívabb, mint hétköznap. Ez a náthakór rendesen le tudja szívni az ember energiáját, pláne ha a munkahelyen hajtás is társul mellé. Előző este hamar, 8 órakor az ágyban voltam, gondoltam másnap felkelek, meglátom, milyen kedvemben leszek és eldöntöm, hogy menjek-e horgászni, vagy maradjak itthon. Kipillantok az ablakon, szép napsütéses idő, orkán széllel társulva. A fene vinné el, nem lesz ez így jó. A fák törzsei bőszen dőlnek jobbra-balra, az ágak sűrűn rángatóznak. Bezzeg a horgásztársak javában fogták a halakat az elmúlt időszakban. Ati, Bogyó, Gyuszi és a többiek fotókkal igazolva, izgalmas beszámolókkal sokkolják a népet, hogy a marcik falatozásnak indultak. ...

Szerintem a folyóvízi békéshal horgászat legnehezebb műfaja a téli horgászat. Nem elég az időjárás elemeivel megküzdeni, bizony a halakat is meg kell keresni és azokat valahogyan táplálkozásra késztetni. A télen nagyon ritkán horgászom, elkényelmesedtem az idők folyamán, de ahogy megjönnek az első tavaszt igéző nappalok, én se bírok a véremmel és egyre többet kacsingatok a folyó felé. A február vége, március eleje mindig nehezen jön el, amikor már érdemes útnak indulni egy halrandevúra. A hosszú tél után már mindegy volt, hogy fogok-e valamit csak vízparton legyek és lássam botom spiccét, vele a háttérben csendesen surranó víz kontrasztját.  

Helykeresés

A víz 5,1 Celsius fokos volt, tehát kijelenthetjük, hogy ...

Az éjszaka remekül aludtam. Kipihenten, felpörögve kúsztam ki sátramból és pillantottam meg a Dunán lecsorgó uszály jelzőfényét. Hangtalanul, lopakodva vitette magát a sodrással a határ felé, majd eltűnt a hajnali köd tejfölszerű foszlányában. Arcomat a folyó vizében megmosva dörzsöltem ki csipás szemeimből az ottmaradt álom nyomait és elszürcsöltem reggeli kávémat egy sportszelet kíséretében. Kellett is az energia, mert eljött a nagy nap, amire vágytam. A bizonyítás, a verseny napja!

Nem izgultam egyáltalán, pedig ilyenkor már hozzám szólni nem ajánlatos, annyira máshol jár az agyam. Mégis valahogy úgy voltam vele: minek stresszeljem magamat, én is emberből vagyok. Ugyan-úgy megúszhatom az egész versenyt egy kapás nélkül, ...

Az első madárcsicsergések hajnalban kúsztak fülembe. Nem akartam felkelni, az előző napi italozgatás mellékhatása érződött a fejemben, ahogyan a gyomrom is tudatta rendesen, hogy behabzsoltam az este. Nem volt mese, ki kellett húznom – akarom mondani, tépnem – hálózsákom zipzárját és hátrahagyva mindent, célba vettem az egyszemélyest. Megkönnyebbülve, frissen-fitten kortyolgattam forró kávémat megpihenve az ordasi Dunapart kövein. A távolból fácánkakas rikkantását hozta felém a májusi szellő, mely kelet felől érkezett.

Csendben, halkan osontam a víz felé felszerelésemmel, nehogy felzavarjam valamelyik sátorlakót, a nagy horkolások közepette. Igen komoly szerzemények hallatszottak, hol innen, hol onnan, amelyek azonnal jobb kedvre ...

Az elején szögezzük le, nem tartom magamat megrögzött versenyhorgásznak. Általában éves szinten 3, maximum 4 versenyre látogatok el, mert anyagi hátterem nem engedi meg, hogy több megmérettetésen is részt vegyek. A 2014-es év ez alól kivételt képzett. Részese lehettem a 2014-es Pecatusa sorozat mind a nyolc versenyének és a Duna NHT tavaszi, illetve őszi fordulójának is. Ezen versenyek közül a legkellemesebb és legnagyobb sikerem a tavaszi Duna találkozón volt. Erről olvashattok több részletben beszámolót, hogy én milyennek láttam, milyen tapasztalatokkal lettem gazdagabb.

Mielőtt belefognék, néhány mondatot hadd írjak le az előzményekről. Az összes verseny közül ez az, ami a legtöbb előkészületet igényli. A 3 nap, 2 éjszaka ...

A hétköznapokból jól megszokott csörgés töri darabokra álomképemet. Mit csörgés? Ricsaj! Erőt merítve csukott szemmel tapogatva keresem az elkövetőt. Megvagy, ez az! Nyomkodok mindent, csak hallgass már el! Végre újra csend borítja be szobámat. Ágyszomszédom apró nyögésekkel tudatja, hülye vagyok, hogy ilyen korán kelek. Nem is magyarázkodom. Meleg csókot lehelek homlokára és elindulok a konyha felé. A forró kávé és annak kellemes illata úgy indít be, akár a motort az első benzinfröccs.

A garázsban nekilátok horgászatom egyik legfontosabb mozzanatához. Csalogatóanyag keverés! Olyan ez nálam akár az afrikai ősnépeknél egy szeánsz. Ízek, illatok, színek kavalkádja kirakodva. Jöjjön, aminek jönnie kell. Kezem úgy jár akár a ...

2013. december 25. Karácsony első napja, hajnal. Épeszű ember még a tegnapi lakomát próbálja kiheverni, én mégis a pályaudvar aszfaltját koptatom. Nem sietek, van még fél órám indulásig. A szerelvényen gazdagon találok ülőhelyet, a bőség zavarában szenvedek. Egy négyes fakkra esik a választásom, itt kényelmesen el tudok helyezkedni. Elfogyasztom szendvicsemet, amit édesanyám gondos odafigyeléssel készített nekem, majd jóllakottan ízlelgetem a reggel első sugarait. 7:30-kor pontosan indulunk, lassan döcögve kanyarodunk ki a sínrengetegből. A táj percek alatt változik holdbélivé, csupán a kisebb falvak törik meg az egyszínűséget. A szántóföldek felett a hajnali köd nehezen oszlik, de a nap vörösen izzó korongjának ő sem tud ...