Mission 4.
Az első komolyabb bevetésem! Eddig csak délutánonként próbálkoztam, de most rendhagyó módon hajnalban keltem. Döcögve kanyarodom ki a garázsból, hideg még a motor. Az én vérem viszont pezseg, nem vagyok fáradt. Hajt az izgalom, az újdonság szele, a kíváncsiság, hogy vajon ma mit tartogat számomra az öreg folyó.
Egy kőhányáson indítom a horgászatot süllő reményében. Fél 5-ig nem történik semmi esemény, mintha csak az üres vizet szűrném, annyira néma a folyó. Körülöttem minden nyirkos és nedves, sötét is van, ujjaim fáznak, nem az a „városi fiúcskáknak” való környezet. De én kitartó vagyok, lelkesedésem indexe még mindig túlhevült, jócskán a pirosban jár.
Óvatosan lépkedek a köveken, minden egyes ...
Rohanó világunkban rendkívül gyorsan nő a horgászattal kapcsolatos különböző csoportok, csapatok, írók, videókat megosztók száma. Gyakorta szembesülök azzal, hogy ezek mögött olyan személyek állnak, akik – feltételezésem szerint nincsenek tisztában a nyilvánosság felelősségével. Ki is fejtem, hogy pontosan mire is gondolok. Kevés olyan jó értelemben vett „oktató” horgásszal találkozom, aki valóban a tanítás, tudása átadása érdekében végezné a tevékenységét. Egyeseknél a háttérben általában az exhibicionizmusuk kiélése vagy valamilyen üzleti érdek húzódik meg. Sajnos elenyésző azon személyek száma, akik ezt a tevékenységet nagy odafigyeléssel végeznék. Szomorúan tapasztalom, hogy olykor helytelen, sőt ...
Folyó- és állóvizeink talán legnagyobb ellensége a civilizáció, az ember. A szemetelés, a horgászvizek mértéktelen kizsákmányolása, azok természetes állapotának szabályozása-változtatása, a halak védelmével kapcsolatos eszközök, cselekedtek hanyagolása stb. mindegyike hozzájárulhat a vizeinkben előforduló halaink létszámának a csökkenéséhez. Szeretnék elindítani a Vízparti randevúk oldalon egy cikksorozatot, melyben ezeket a horgászokat is értő témákat próbálom számba venni, feldolgozni. A sorra kerülő bejegyzések címéből megemlítek néhányat:
Az utcánkban kivirágzott a mandulafa, ami azt jelenti, hogy beköszöntött a tavasz. Ahogy a hőmérő higanyszála egyre magasabbra kúszik, úgy ébredeznek a téli álomból pikkelyes barátaim. A melegedő víz kimozdította a keszegeket vermelő helyeikről és a folyón felfelé úszva, csapatokba verődve vándorolnak táplálék és ívó hely után kutatva. Ezek a vonulások igen látványos produkciónak számítanak így tavasszal. Nincs is olyan horgász, kinek szíve ne verne hevesebben egy-egy ilyen impozáns előadás láttán. Gyermekkorom óta horgászom a Dunán, de ily kirívó „cirkuszi” mutatványban még nem volt részem a folyóvízen. Készítettem is erről a káprázatos eseményről egy rövid videót.
2015, november. Még csak fél 3, nehezen indul a nap. A konyhában ülök a nyekergő fa széken és várom, hogy a kotyogós elvégezze a reggeli feladatát. Hamarosan kész, már sziszeg. Addig a fürdőbe vonulok és felpofozom magamat egy jó adag hideg csapvízzel. Arcom kipirosodik, bőrömön feláll a szőr is. Közben orrom megszimatolja a fekete karakteres illatát, lefőtt a nedű. Továbbra is ájultan zuhanok vissza a székre és bambulok kifelé a fejemből. A temetői csendet csak a falióra kattogása töri meg. Rápillantok, ideje indulnom. A Nap rövidesen felkel, biztos sokan lesznek a parton. Szaporázom lépteimet, közben figyelek, hogy semmit se hagyjak itthon. Minden készen áll az indulásra, a búcsú horgászatra.
Magam mögött hagyom a fényárban úszó ...
A 2015. év horgásza „nemes hal kategória” győztese után következzen az „egyéb hal kategóriát” megnyerő hal és az azt kifogó horgász bemutatása. Jó látni, hogy a szavazók értékelik, ha egy különleges, ritkaságszámba menő hal is a versenyzők között van. Ebben az évben is „címvédő” maradt a leánykoncér, ám ezúttal Kenyeres László büszkélkedhetett egy ilyen hal kifogásával, ráadásul a súlya is irigylésre méltó, 2,98 kg-ot nyomott ez a védett halunk! Gratulálunk hozzá!
Mióta horgászol? Ki fertőzött meg a horgászat szeretetével?
A közeli rokonságból senki sem horgászott, így e hobbi megismerése nem egy szokványos, rövid történet. 6 éves voltam, amikor hosszú betegség után édesapám elhunyt. Ott maradtunk ...
Visszakanyarodva az előző rész nyers szövegéből természetesen szakítottam némi időt a pihentető horgászatokra is. Szemet gyönyörködtető tájakon hódolhattam kedvenc hobbimnak. A folyóvízi torpedók rendre átmozgatták elgémberedett testrészeimet, ennek köszönhetően a hosszú unalmas percek elmaradoztak. De így is mindig volt valami esemény, ami elvonta a figyelmemet a botok végéről. Ha éppen pont nem egy hallal viaskodtam, akkor a körülöttem zajló élet sokszínűségét csodáltam. Nagyon nem is akarom szaporítani mondandómat, inkább meséljenek a képek.
Az év utolsó békés halas horgászatát november 11-én ejtettem meg. Ekkora már valamelyest érződött a halak kapókedvén a tél közeledte, mert csak nehezen tudtam őket ...
Az előző napi edzésen megfogott halak bizakodásra adtak okot egy jó szerepléshez az egyesületi versenyen. Talán kicsit jobban is izgultam, mint egy rangosabb verseny előtt, pedig ez csak egy barátias hangulatú megmérettetés volt. 3-4 állással távolabb foglaltam helyett az előző nap teszt helyszínétől. Mondanom se kell az első órában egy darab kölyök márnán kívül semmit sem fogtam. Variáltam mindent, amit csak lehetett. Horog, csali, zsinór mind változtatásra kerültek. Forgolódtam a ládán, sorban kötögettem az előkéket, amikor spiccem komótosan meggörbült.
Odasuhintottam neki és karikába hajolt a bot. Először azt hittem kőbe húztam a szereléket, de hirtelen megmozdult az akadó. Most írhatnám, hogy a hal elszáguldott a ...
Decemberben beköszöntött a tél, a természet álomra szenderült és vele együtt én is a képzeletbeli fogasra akasztottam felszerelésemet. Egy-egy magányosan eltöltött téli éjszakán jó újra felidézni az elmúlt év emlékeit és elmerengeni a nem is olyan távoli múlton. Egymás után villannak fel bennem az emlékmorzsák, s ilyenkor előkeresem a régebbi képeket és megpróbálom újra feleleveníteni a hozzájuk tartozó történeteket, izgalmas kalandokat. Mindegyik fotóhoz tartozik egy-egy mese, egy hosszúra nyúlt fárasztás, de vannak melyekhez csak színeket-, vagy illatokat tudok hozzákapcsolni. Ezekből a sztorikból válogattam most össze egy csokorra valót, melyeket szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. A történetek mellett szeretném ...
A horgászat egy olyan sport, hobby ahol mindig is voltak, vannak és lesznek kérdések, amelyekre a választ a halak fogják megadni. Így voltam én a method és hagyományos feeder kosaras keszeghorgászattal kapcsolatban is. Vajon a két módszer közül melyikkel lehetünk eredményesebbek? Esetleg a hosszú előkén felkínált, természetesen aláhulló csalit részesítik előnyben a dévérek? Vagy az etetőanyagba rejtett horog a megoldás kulcsa? Ilyen és ehhez hasonló felvetésekre kerestem a magyarázatot egy dunai dévérezésem során, ahol megversenyeztettem a két módszert.
A nyáron ritkán futottam össze a nyálkás bőrűekkel, de talán kijelenthetem, hogy célzottan nem is horgásztam rájuk. Az egyik augusztusi reggelen barátom telefonhívása ébresztett ...
Hajnali fél 3. Az éjszaka nem telik izgalmasan, már ami a fárasztásokat illeti. Még a sötétség beállta előtt jelentkezett néhány szilvaorrú, majd őket követte egy-két elkóborolt márna. Volt munkahelyi kollégámmal, Attilával vallatjuk a folyót. Ő már többször próbálkozott így éjszaka, nem rossz eredményekkel. De most valamiért elkerül bennünket a szerencse, nincsen az a halbőség, ami jellemezte az elmúlt hetek horgászatait. Utolsó éjszakai horgászathoz köthető élményem a tavalyi nyárhoz kapcsolódik egy tavon megrendezett versenyhez. Kár is lenne ahhoz hasonlítanom a mai kalandot, hiszen itt teljesen másak a körülmények, a fogható halak, a vízfelület, egyszóval minden. De egyáltalán nem bánom, hogy itt ülők a folyó sokat ...