Csöregi Balázs neve nem ismeretlen a versenyhorgászok körében. Rendszeresen részt vesz a különböző rangosabb megmérettetéseken és a hétköznapokban is javarészt a horgászatnak szenteli szabadidejét. Amikor nem a vízparton kergeti a halakat, esetleg összefuthatunk vele esztergomi boltjában, amit testvérével közösen vezet. Ebben az üzletben találkoztam először a Csöregi etetőanyag családdal. Ezek az etetőanyagok mindegyike Balázs „titkos” receptjeinek megfelelően lettek elkészítve a Timár mix gyártóüzemében. Jelenleg 5 éve vannak forgalomban és a horgászok nagy megelégedettséggel használják horgászataik során. Ebből az etetőanyag sorozatból a konyhai pecásoknak létrehozott, alacsonyabb ár-kategóriájú folyóvízi változatát ...

A spirálos falinaptár májusi oldalai gyorsan átpörögtek és hamar ránk köszöntöttek az igazi nyarat idéző nappalok. Június első hetére kánikulát ígértek, így nem volt mit tenni, a vízpartra kellett menekülnünk. Nem mintha kihagynék egy kínálkozó lehetőséget a horgászatra, de be kell vallanom, két hétvégét végigtölteni a Duna partján számomra teljes felüdülés. A kalandos túrák alatt a párom, Nóri is mellém szegődött és így közösen osztoztunk az új helyszínek nyújtotta ismeretlenség varázsában.

A folyón felfelé, északnak vettük az irányt, egy nagyon-nagyon régi helyet akartam ismételten felkutatni, meghorgászni. Egyszer már jártam itt, és ha az emlékeim nem csalnak, akkor az első próbálkozásom alkalmával csupán ...

Tudom azt ígértem, hogy idén nem fogok sokat versenyezi, erre tessék itt a következő beszámoló. Bevallom őszintén nem tudtam ellenállni a kísértésnek és beneveztem az első alkalommal megrendezett RDHSZ Egyéni Feeder botos Horgászversenyre, amely a csepeli Csőhídi pályán került megrendezésre.

Sokat nem horgásztam itt, de volt némi rálátásom a helyszínre. Mikor fiatal kissrác voltam, gyakorta megfordultam a pályán különböző versenyek alkalmával. A háttérből figyeltem a nagy neveket és próbáltam ellesni azokat a fortélyokat, trükköket, amire saját kútfejtőből talán sose jöttem volna rá. Az évek rohantak, és ha jól emlékszem 2013-ban elindultam az itt megrendezésre került Pecatusa egyik fordulóján. Akkor sikerült a víz ...

Az ordasi megmérettetés után nagyobb munka vette kezdetét odahaza, így sajnos csak vizuálisan kerülhettem kapcsolatba szeretett horgászvizemmel, a Dunával. A meszelés nem tartozik a kedvelt munkák közé, de ha meg kell csinálni, akkor nem lehet halogatni. Egyszóval a horgászat egy hétvége erejéig a háttérbe szorult és átmenetileg a festőkorongot szorongattam a horgászbot helyett.

Természetesen a munka végeztével gyorsan száműztem a festő pemzlit és visszatértem a megszokott felszereléshez, mert a vérem igencsak bizserget egy kis dunai horgászatra. No meg különben is, szerintem a horgászbot jobban mutat a kezemben, mint a szőrme pamacs. :-)

Május közepén jártunk és viszonylag magas vízállást jósoltak a hydroinfon. A látottak alapján ...

Gyakran szoktam otthon a garázsban ötletelni, barkácsolgatni. Mindig törekszem a lehető legjobb és legolcsóbb megoldásokra a horgászatban is, hogy hogyan tudnám azt jobbá és költségkímélőbbé tenni. Így voltam ezzel a folyóvízi kosarak esetében is. Rengeteget kipróbáltam, teszteltem és ez idáig a Haldorádós, vagy a Deáky által gyártott river kosarak váltak be a leginkább. Mégis ezeknek a kosaraknak is vannak hátrányaik, előnyeik és ezeket próbáltam meg összebarkácsolni egy fajtába. 

Az első ilyen kosár, ami forradalmasította a folyóvízi horgászatot a hard-river névre keresztelt etetőkosarak voltak. Hatalmas előnyük az addig forgalomba került feeder kosarakkal szemben az volt, hogy nagy mennyiségű etetőanyag bejuttatására ...

Amikor jelentkeztem a 16. Duna NHT versenyre egy cél fogalmazódott meg bennem. Pihenni, kikapcsolódni, élvezni a társaságot, hogy olyan emberekkel lehessek együtt, akik az én szememben sokkal nagyobb egyéniségek, mint akiket ma az újságok címlapján olvasni lehet. És a legfontosabb, minél többet horgászni! Erről a horgásztalálkozóról olvashattok most egy rövid beszámolót…

Csütörtök reggel érkeztem meg a helyszínre, akarom mondani a szomszéd faluba. Szakítva az eddigi hagyományokkal nem sátraztam a Duna parton, hanem Géderlakon a Tóth vendégházban szálltam meg. Itt meg is állnék néhány mondat erejéig. Sokat nézelődtem az interneten, hogy hova kellene szállást foglalnom, nagy volt a választék. A szállással kapcsolatban voltak ...

Aki azt hiszi ez a bejegyzés teli lesz halas fotókkal és élményszerű fárasztásokkal azokat el kell, hogy keserítsem. Ez a kis poszt inkább lesz figyelemfelhívás egy lehetőségre. Miről is van szó? Talán kezdjük is az elején, hogy honnan is jött az ötlet…

A cég ahol dolgozom egy fermentációs üzem. Talajoltó baktériumokat állítunk elő, amiket a mezőgazdaságban hasznosítanak. Az én feladatom a kész termék csomagolása, összekészítése, amelyek szállítók által jutnak el a gazdákhoz, vagy a boltok polcaira. A folyékony termék több fajta kiszerelésű flakonba, kannába kerül kipalackozásra. Ezeket a műanyag kannákat a cég, aki nekünk gyártja, nylon zsákokba csomagolja. A nylon zsák csak csomagoló anyag, számunkra feleslegessé ...

Szombat, reggel 6 óra. Végre jól aludtam és a közérzetem is pozitívabb, mint hétköznap. Ez a náthakór rendesen le tudja szívni az ember energiáját, pláne ha a munkahelyen hajtás is társul mellé. Előző este hamar, 8 órakor az ágyban voltam, gondoltam másnap felkelek, meglátom, milyen kedvemben leszek és eldöntöm, hogy menjek-e horgászni, vagy maradjak itthon. Kipillantok az ablakon, szép napsütéses idő, orkán széllel társulva. A fene vinné el, nem lesz ez így jó. A fák törzsei bőszen dőlnek jobbra-balra, az ágak sűrűn rángatóznak. Bezzeg a horgásztársak javában fogták a halakat az elmúlt időszakban. Ati, Bogyó, Gyuszi és a többiek fotókkal igazolva, izgalmas beszámolókkal sokkolják a népet, hogy a marcik falatozásnak indultak. ...

Szerintem a folyóvízi békéshal horgászat legnehezebb műfaja a téli horgászat. Nem elég az időjárás elemeivel megküzdeni, bizony a halakat is meg kell keresni és azokat valahogyan táplálkozásra késztetni. A télen nagyon ritkán horgászom, elkényelmesedtem az idők folyamán, de ahogy megjönnek az első tavaszt igéző nappalok, én se bírok a véremmel és egyre többet kacsingatok a folyó felé. A február vége, március eleje mindig nehezen jön el, amikor már érdemes útnak indulni egy halrandevúra. A hosszú tél után már mindegy volt, hogy fogok-e valamit csak vízparton legyek és lássam botom spiccét, vele a háttérben csendesen surranó víz kontrasztját.  

Helykeresés

A víz 5,1 Celsius fokos volt, tehát kijelenthetjük, hogy ...

Mielőtt belefognék ebbe a téma, már itt az elején elnézést kérek azoktól, akik úgy gondolják bolondság - amit összehordok, nem ért velem egyet - vagy csak kiverte nála a biztosítékot. Ez a téma nem nekik szól! Miről is járatom számat, akarom mondani, pötyögöm a sorokat. A horgászhely! Az internet igencsak meggyorsította az információk áramlását és bizony ez érződik a horgászatban is. A vízparton okos telefonunk által, az internet segítségével egy kapitális hal kifogásáról egyből képet is kaphatunk barátunktól, feltölthetjük azt a világhálóra, vagy bármelyik horgászportál fogási naplójába.  Az egyéntől ez természetes is, hisz ki ne lenne büszke egy hatalmas fogásra. A zsákmányt becsapta, sikeresen kifárasztotta és ...

Az éjszaka remekül aludtam. Kipihenten, felpörögve kúsztam ki sátramból és pillantottam meg a Dunán lecsorgó uszály jelzőfényét. Hangtalanul, lopakodva vitette magát a sodrással a határ felé, majd eltűnt a hajnali köd tejfölszerű foszlányában. Arcomat a folyó vizében megmosva dörzsöltem ki csipás szemeimből az ottmaradt álom nyomait és elszürcsöltem reggeli kávémat egy sportszelet kíséretében. Kellett is az energia, mert eljött a nagy nap, amire vágytam. A bizonyítás, a verseny napja!

Nem izgultam egyáltalán, pedig ilyenkor már hozzám szólni nem ajánlatos, annyira máshol jár az agyam. Mégis valahogy úgy voltam vele: minek stresszeljem magamat, én is emberből vagyok. Ugyan-úgy megúszhatom az egész versenyt egy kapás nélkül, ...

Az első madárcsicsergések hajnalban kúsztak fülembe. Nem akartam felkelni, az előző napi italozgatás mellékhatása érződött a fejemben, ahogyan a gyomrom is tudatta rendesen, hogy behabzsoltam az este. Nem volt mese, ki kellett húznom – akarom mondani, tépnem – hálózsákom zipzárját és hátrahagyva mindent, célba vettem az egyszemélyest. Megkönnyebbülve, frissen-fitten kortyolgattam forró kávémat megpihenve az ordasi Dunapart kövein. A távolból fácánkakas rikkantását hozta felém a májusi szellő, mely kelet felől érkezett.

Csendben, halkan osontam a víz felé felszerelésemmel, nehogy felzavarjam valamelyik sátorlakót, a nagy horkolások közepette. Igen komoly szerzemények hallatszottak, hol innen, hol onnan, amelyek azonnal jobb kedvre ...