Visszakanyarodva az előző rész nyers szövegéből természetesen szakítottam némi időt a pihentető horgászatokra is. Szemet gyönyörködtető tájakon hódolhattam kedvenc hobbimnak. A folyóvízi torpedók rendre átmozgatták elgémberedett testrészeimet, ennek köszönhetően a hosszú unalmas percek elmaradoztak. De így is mindig volt valami esemény, ami elvonta a figyelmemet a botok végéről. Ha éppen pont nem egy hallal viaskodtam, akkor a körülöttem zajló élet sokszínűségét csodáltam. Nagyon nem is akarom szaporítani mondandómat, inkább meséljenek a képek.

Az év utolsó békés halas horgászatát november 11-én ejtettem meg. Ekkora már valamelyest érződött a halak kapókedvén a tél közeledte, mert csak nehezen tudtam őket ...

Decemberben beköszöntött a tél, a természet álomra szenderült és vele együtt én is a képzeletbeli fogasra akasztottam felszerelésemet. Egy-egy magányosan eltöltött téli éjszakán jó újra felidézni az elmúlt év emlékeit és elmerengeni a nem is olyan távoli múlton. Egymás után villannak fel bennem az emlékmorzsák, s ilyenkor előkeresem a régebbi képeket és megpróbálom újra feleleveníteni a hozzájuk tartozó történeteket, izgalmas kalandokat. Mindegyik fotóhoz tartozik egy-egy mese, egy hosszúra nyúlt fárasztás, de vannak melyekhez csak színeket-, vagy illatokat tudok hozzákapcsolni. Ezekből a sztorikból válogattam most össze egy csokorra valót, melyeket szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. A történetek mellett szeretném ...

Vasárnap este jelentek meg az első komorabb felhők. A szél is kezdett erőre kapni, így jelezve, hogy megérkezett a változást hozó hidegfront. Egész éjjel nyugtalanul aludtam. Hol a huzat játszott a redőnnyel, hol a kutyák kezdtek vad ugatásba az utcában. Emiatt nem is bírtam sokáig pihenni, hamar kidobott az ágy. Az udvarra vonultam, leültem a kert végében található diófa alá és ott szürcsölgettem el a reggeli kávémat. Hangok szűrődtek ki a konyha résnyire nyitott ablakán, a rádióbemondó az aznapi híreket olvasta be. „Sok helyen egy havi csapadék is leesett, a Budapest és Balaton vonalon özönvízszerű esőzések voltak, amelyek komoly fennakadásokat okoznak most is a közlekedésben”. A kibetonozott kapubeállón vizslattam a nedves ...

A horgászat egy olyan sport, hobby ahol mindig is voltak, vannak és lesznek kérdések, amelyekre a választ a halak fogják megadni. Így voltam én a method és hagyományos feeder kosaras keszeghorgászattal kapcsolatban is. Vajon a két módszer közül melyikkel lehetünk eredményesebbek? Esetleg a hosszú előkén felkínált, természetesen aláhulló csalit részesítik előnyben a dévérek? Vagy az etetőanyagba rejtett horog a megoldás kulcsa? Ilyen és ehhez hasonló felvetésekre kerestem a magyarázatot egy dunai dévérezésem során, ahol megversenyeztettem a két módszert.

A nyáron ritkán futottam össze a nyálkás bőrűekkel, de talán kijelenthetem, hogy célzottan nem is horgásztam rájuk. Az egyik augusztusi reggelen barátom telefonhívása ébresztett ...

Csöregi Balázs neve nem ismeretlen a versenyhorgászok körében. Rendszeresen részt vesz a különböző rangosabb megmérettetéseken és a hétköznapokban is javarészt a horgászatnak szenteli szabadidejét. Amikor nem a vízparton kergeti a halakat, esetleg összefuthatunk vele esztergomi boltjában, amit testvérével közösen vezet. Ebben az üzletben találkoztam először a Csöregi etetőanyag családdal. Ezek az etetőanyagok mindegyike Balázs „titkos” receptjeinek megfelelően lettek elkészítve a Timár mix gyártóüzemében. Jelenleg 5 éve vannak forgalomban és a horgászok nagy megelégedettséggel használják horgászataik során. Ebből az etetőanyag sorozatból a konyhai pecásoknak létrehozott, alacsonyabb ár-kategóriájú folyóvízi változatát ...

Tudom azt ígértem, hogy idén nem fogok sokat versenyezi, erre tessék itt a következő beszámoló. Bevallom őszintén nem tudtam ellenállni a kísértésnek és beneveztem az első alkalommal megrendezett RDHSZ Egyéni Feeder botos Horgászversenyre, amely a csepeli Csőhídi pályán került megrendezésre.

Sokat nem horgásztam itt, de volt némi rálátásom a helyszínre. Mikor fiatal kissrác voltam, gyakorta megfordultam a pályán különböző versenyek alkalmával. A háttérből figyeltem a nagy neveket és próbáltam ellesni azokat a fortélyokat, trükköket, amire saját kútfejtőből talán sose jöttem volna rá. Az évek rohantak, és ha jól emlékszem 2013-ban elindultam az itt megrendezésre került Pecatusa egyik fordulóján. Akkor sikerült a víz ...

Az ordasi megmérettetés után nagyobb munka vette kezdetét odahaza, így sajnos csak vizuálisan kerülhettem kapcsolatba szeretett horgászvizemmel, a Dunával. A meszelés nem tartozik a kedvelt munkák közé, de ha meg kell csinálni, akkor nem lehet halogatni. Egyszóval a horgászat egy hétvége erejéig a háttérbe szorult és átmenetileg a festőkorongot szorongattam a horgászbot helyett.

Természetesen a munka végeztével gyorsan száműztem a festő pemzlit és visszatértem a megszokott felszereléshez, mert a vérem igencsak bizserget egy kis dunai horgászatra. No meg különben is, szerintem a horgászbot jobban mutat a kezemben, mint a szőrme pamacs. :-)

Május közepén jártunk és viszonylag magas vízállást jósoltak a hydroinfon. A látottak alapján ...

Amikor jelentkeztem a 16. Duna NHT versenyre egy cél fogalmazódott meg bennem. Pihenni, kikapcsolódni, élvezni a társaságot, hogy olyan emberekkel lehessek együtt, akik az én szememben sokkal nagyobb egyéniségek, mint akiket ma az újságok címlapján olvasni lehet. És a legfontosabb, minél többet horgászni! Erről a horgásztalálkozóról olvashattok most egy rövid beszámolót…

Csütörtök reggel érkeztem meg a helyszínre, akarom mondani a szomszéd faluba. Szakítva az eddigi hagyományokkal nem sátraztam a Duna parton, hanem Géderlakon a Tóth vendégházban szálltam meg. Itt meg is állnék néhány mondat erejéig. Sokat nézelődtem az interneten, hogy hova kellene szállást foglalnom, nagy volt a választék. A szállással kapcsolatban voltak ...

Szerintem a folyóvízi békéshal horgászat legnehezebb műfaja a téli horgászat. Nem elég az időjárás elemeivel megküzdeni, bizony a halakat is meg kell keresni és azokat valahogyan táplálkozásra késztetni. A télen nagyon ritkán horgászom, elkényelmesedtem az idők folyamán, de ahogy megjönnek az első tavaszt igéző nappalok, én se bírok a véremmel és egyre többet kacsingatok a folyó felé. A február vége, március eleje mindig nehezen jön el, amikor már érdemes útnak indulni egy halrandevúra. A hosszú tél után már mindegy volt, hogy fogok-e valamit csak vízparton legyek és lássam botom spiccét, vele a háttérben csendesen surranó víz kontrasztját.  

Helykeresés

A víz 5,1 Celsius fokos volt, tehát kijelenthetjük, hogy ...

Mielőtt belefognék ebbe a téma, már itt az elején elnézést kérek azoktól, akik úgy gondolják bolondság - amit összehordok, nem ért velem egyet - vagy csak kiverte nála a biztosítékot. Ez a téma nem nekik szól! Miről is járatom számat, akarom mondani, pötyögöm a sorokat. A horgászhely! Az internet igencsak meggyorsította az információk áramlását és bizony ez érződik a horgászatban is. A vízparton okos telefonunk által, az internet segítségével egy kapitális hal kifogásáról egyből képet is kaphatunk barátunktól, feltölthetjük azt a világhálóra, vagy bármelyik horgászportál fogási naplójába.  Az egyéntől ez természetes is, hisz ki ne lenne büszke egy hatalmas fogásra. A zsákmányt becsapta, sikeresen kifárasztotta és ...

Az éjszaka remekül aludtam. Kipihenten, felpörögve kúsztam ki sátramból és pillantottam meg a Dunán lecsorgó uszály jelzőfényét. Hangtalanul, lopakodva vitette magát a sodrással a határ felé, majd eltűnt a hajnali köd tejfölszerű foszlányában. Arcomat a folyó vizében megmosva dörzsöltem ki csipás szemeimből az ottmaradt álom nyomait és elszürcsöltem reggeli kávémat egy sportszelet kíséretében. Kellett is az energia, mert eljött a nagy nap, amire vágytam. A bizonyítás, a verseny napja!

Nem izgultam egyáltalán, pedig ilyenkor már hozzám szólni nem ajánlatos, annyira máshol jár az agyam. Mégis valahogy úgy voltam vele: minek stresszeljem magamat, én is emberből vagyok. Ugyan-úgy megúszhatom az egész versenyt egy kapás nélkül, ...

Az első madárcsicsergések hajnalban kúsztak fülembe. Nem akartam felkelni, az előző napi italozgatás mellékhatása érződött a fejemben, ahogyan a gyomrom is tudatta rendesen, hogy behabzsoltam az este. Nem volt mese, ki kellett húznom – akarom mondani, tépnem – hálózsákom zipzárját és hátrahagyva mindent, célba vettem az egyszemélyest. Megkönnyebbülve, frissen-fitten kortyolgattam forró kávémat megpihenve az ordasi Dunapart kövein. A távolból fácánkakas rikkantását hozta felém a májusi szellő, mely kelet felől érkezett.

Csendben, halkan osontam a víz felé felszerelésemmel, nehogy felzavarjam valamelyik sátorlakót, a nagy horkolások közepette. Igen komoly szerzemények hallatszottak, hol innen, hol onnan, amelyek azonnal jobb kedvre ...